Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Boross Marietta: Szántódpuszta (Egy Somogy megyei nagybirtok majorsági épületei és épülettervei a XVIII. és XIX. századból

XIV. Burgonya és répavermek a Kápolna domb oldalában. Ágostházi László felvétele pánság meghallgatása után a rendi jószágkormányzó, hogy Tóközben külön majort alapít; egyenlőre hat béres került oda, huszonnégy igásállattal és a szükséges cselédlakásokkal és istállókkal. A jószágkormányzó ezzel érvelt, „ha ez nem történik meg, - ha Tóközben nem építenek majort - akkor a szántódi gazdaság hátrányt szenved. 3 A 19. század második felében a megcsappant állatállomány nem volt elégséges a földek jó megművelésére, a földek struktúrájának javítására. Szomorú helyzetüket vázolja a szántódi ispán, amikor mondta, „Szántódnak nincs gulyája, így kénytelen a kész marhát drága pénzen megvásárolnia."

64 Rétjein 112 szekér parlagi széna, a berekben 119 szekér sáros széna termett. 1863-ban Szántódon összesen tizenhárom alkalmazott volt a számadó tiszten kívül. így kádár, bognár, csősz, kertész, három béres és négy gyalogbéres. A nagybirtokokat felvirágoztató gabona és gyapjúkonjunktúra Szántódpusztan is éreztette jótékony hatását. A gazdasági épületek átépítésén, korszerűsítésén túlmenően már lehetőség volt fényűző épületek emelésére is. 1884-ben építették at a kastélyt, klasszicizáló oszloptornácos homlokzata a vidéki kúriák hangulatát idézi. Ugyanekkor a virágoskertbe kovácsolt vasból, beton alapzatra gloriettet emeltek. 1887-ben épült a szükségletet meghaladó méretben és kivitelben a kőhegyi présház. A Balatonra néző homlokzatán kerek kerámia plasztikák - a pécsi Zsolnay gyár művészi termékei - hirdették a luxus igényét. 273