Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Szuhay Péter: Kísérlet Dráva menti történeti csoportok meghatározására

meggyújtott szalmakoszorút a lányokon átdobták, mire a lányok lehetőleg annak a fiúnak, aki felettük átdobta a tüzet, visszadobták a csalánkoszorút. Aztán szintén a berekben gyülekező fiatalasszonyok hosszantartó éneklésbe és táncba kezdtek, ekkor énekelhették a fent idézett szöveget és táncoltak, mely tánc neve kóla, kóló - ez egyszerű lánc, illetve körtánc, amit emlékezet szerint csak a nyári napforduló előtti időben jártak, akkor is folyó, híd, berek mellett. Nemcsak az idézett három helyen, hanem az összes egykori horvát faluban ismert volt ez az ünnep és lefolyása hasonló lehetett.

07 A heresznyeiek és bolhóiak még ma is élénken emlékeznek az Iván-napi ünnepségre. Egy másik fontos esemény - amit a falu társadalma még jobban számontartott - a karácsonyi ünnepkör volt. Különösen a „szent este" vésődött be jól az emberek emlékezetébe. A mai 70-80 évesek korosztálya a húszas-harmincas években házasodott, és közülük sok asszony élt még kiterjesztett háztartásban. Ezek az asszonyok, de férjeik is úgy emlékeznek az apósokra, anyósokra, a szülőkre, mint rendkívül konzervatív emberekre, akik számukra elképzelhetetlen dolgokat, illetve szokásokat tartottak és tarttattak fenn. Megmosolyogták őket, de amíg éltek a szülők, nem mertek ellentmondani, hanem engedelmesen cselekedtek. A szokások ilyen felvilágosult kritikus kommentára nem tudni mikor született meg, utólag-e, vagy valóban aktuális időben, a harmincas években. A kommentár igazsága mellett szólnak mindenesetre az olyan tények, miszerint a háztartásfő halála után egyből felbomlanak a családok, és a szétmenők már nem ünneplik a régies formában a karácsonyt és sok más ünnepet. A karácsony esti megemlékezés nagyjából megegyezik az általános délszláv szokásnak tartott ünneplési formával.

98 Cs. Pócs jellemzése lényegében az itteni délszláv falvakra is érvényes. Ismert és szinte kizárólagos volt a két karácsonyi abrosz használata. Az első díszes abrosz közvetlenül az asztalon volt, teleszórták különféle terményekkel, és ráterítették az esti böjtös ételt, ezen volt a kenyér is. Ezt terítették le a második abrosszal, amit ha ettek, felhajtottak. Étkezés után azonban mindig visszakerült, és csak újévkor, vagy újév után szedték le az asztalt. (Az alsó abroszt vetőabroszként is használták.) A terményeket, morzsákat az aprójószág kapta. Az asztal alá mindenféle szerszám került: fejsze, fúró, kalapács, lószerszám, kaszakő stb. A szoba földjét szalmával, szénával szórták le, s ide feküdtek a korai vacsora után, s itt voltak éjfél előttig. A vacsorát a gazda ,,kotyolása" előzte meg, és feltehetően egyfajta szépségvarázslás, amikor is a család tagjai olyan vízben mosakodtak, amelybe előzőleg piros almát tettek. A háztartásfő felesége a szoba négy sarka felé búzát, kukoricát szórt, hogy sok baromfi legyen. Az éjféli misén lehetőleg mindenki részt vett. Utána hazamenvén az állatokat felzavarták, a baromfit felpiszkálták stb,, majd pedig elfogyasztották az ünnepi vacsorát, immár húsos ételt, főleg kocsonyát. Ezek mind olyan szokások, melyek valaha erős jelentéssel bírtak. Ha egy társadalomban olyan helyzet következik be, amikor a szokásfolyamatokat, a szokás, jeleit a társadalom tagjai különbözőképpen kezdik értelmezni, és esetleg elutasítani, akkor ebben a társadalomban (ha lokális kis közösségekről van szó, mindenképpen) előbb-utóbb döntésre kerül sor, s az addig kitüntetettként megjelenő ünnep kezd eltűnni és helyébe más, hasonló funkciójú ünnep lép. A karácsonyi ünnepkörbe tartozó napok és események közül mindössze még az ún. kotyolásra kell utalni. A csak töredékeiben tudott horvát nyelvű szöveg mellett jól ismertek a magyar szövegek, melyek jobbára megegyeznek a környe215