Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Szuhay Péter: Kísérlet Dráva menti történeti csoportok meghatározására

dása a délszláv falvakban is körülbelül ekkor kezdődik, a húszas-harmincas években. Összefoglalásul azt mondhatjuk, hogy a protestáns falvakban a XIX. század elején kezd kialakulni egy típusában a sárközihez hasonló viselet, mely gazdagságával - mennyiségi és minőségi is - kiemelkedik környezetéből, és fedezetként egyfajta anyagi gazdagságot feltételez. Az ilyen típusú viselet először Darány környékén jelenik meg, majd kikerülve a délszláv falvakat, Csurgó környékén válik általánossá. A keleti területen ezt a parasztos viseletet előbb elhagyják, míg a nyugati falvakban még a harmincas években is megtalálható, megéri a Gyöngyösbokréta-mozgalmat, és ez a mozgalom néhány faluban továbbra is életben tartja a viseletet, némileg megváltozott formában. Pálfi Csaba felsorolja a bokrétás falvakat,

93 melyből kiderül, hogy területünkön három falu (Csurgónagymarton, Szenta, Somogyudvarhely) is ezek közé tartozott. E mozgalom a parasztok csoporttudatáról, saját maguk és falujuk értéknek tartott elemeiről is tájékoztat bennünket, annak ellenére, hogy ezeket a csoportokat a helybeli értelmiség szervezte meg. A horvát falvakban a protestánsoknál tapasztalt XIX. századi fejlődés kimaradt, nem volt felhalmozás, és nem volt jelentős reprezentáció sem, a viseleten keresztül nem tudott kialakulni a csoporttudatnak a külső világ felé történő megmutatása. Az 1930-as évektől mindezek a különbségek kezdenek eltűnni (XI/II. tábla). A viselet mellett az építkezés az a másik eleme a kultúrának, melyből legalább is a XIX. századi magyar parasztságra érvényesen - messzemenő következtetéseket vonhatunk le a társadalomról. A reprezentációs szféra részévé válik-e a ház és az építkezés; az építkezés technológiája, a házban található lakások és családok száma, mind-mind alapvető kérdésként jelentkezik. Egyik dolgozatunkban erről a kérdésről írtunk,

94 hosszan tárgyalva Babócsa építkezését. A dolgozat megírása előtt, Babócsa mellett főleg Bolhót és a protestáns falvak közül Komlósdot és Rinyaújnépét vizsgálhattuk, így a tanulmányban a két típusú építkezést hasonlítottuk össze. Azóta több településen is megfordulva, állításunk helyessége bebizonyosodott. Röviden utalunk tehát a fenti tanulmány legfontosabb alapvetéseire. A XIX. század első feléig lényegében mindkét területen megegyező volt az építkezés. A lakóház leírása: két, vagy három osztatú lakóház, a helyiségek a ház hosszában, egymás mellett helyezkednek el. Az utca felé rendszerint a szoba esik, középen a konyha, másik oldalán szoba, vagy kamra, de gyakori, hogy itt nincs helyiség. A folyosó a ház hosszában fekszik, és innen nyílnak az ajtók. A konyha füstös, nincsen semmiféle füstelvezető berendezés, csupán az ajtó és az ajtó fölötti egy tégla nagyságú nyílás, valamint az esetlegesen meglevő padlásfeljáró tekinthető annak. A konyha közepén kemence áll, a szobai kályhát a konyhából kell fűteni. A falakat illetően bizonyos, hogy talpas, gerendavázas, talp- és koszorúgerendák közt karókra, esetleg vesszőfonásra tapasztott sárfal az általános. A folyosórészen faragott oszlopok tartják a tetőszerkezet erre az oldalra eső részét. A tetőszerkezet kizárólagosan csüngő-szarufás, elöl kontyos, vagy csonka kontyos. A tetőzet anyag zsúp. (Pl. VIII/I. tábla.) Ez a típusú ház és ez a technika a protestáns falvakban a XIX. század közepétől kivész az építési gyakorlatból. Itt - rinyaújnépi adataink szerint - legalább az 1860-as évektől kezdve szabadkéményes téglaházak épültek. Ebben a 212