Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Szuhay Péter: Kísérlet Dráva menti történeti csoportok meghatározására

Azt mondhatjuk, hogy a XX. századi munkalehetőségek gazdagabbak a XIX. század második felénél, de ekkor sem kielégítőek, és nem a népesség növekedésével együtemben nőnek. A népességből sokan foglalkoztak állatkereskedelemmel, a helybeliek fogalmazásában kupeckedéssel. E tevékenység, főleg a déli, horvátok lakta vidékkel kötötte össze a Dráván inneni délszláv falvakat. Az osztrák-magyar monarchia felbomlásával, az utódállamok kialakulásával ezek a kapcsolatok megszűntek, és csak illegális formában éldegéltek tovább egy rövid ideig. (A kupeckedés lényege, hogy délről olcsón, gyengébb jószágot, főleg lovat és marhát vásároltak, amit néhány hónapi feljavítás után Somogyban, Baranyában eladtak.) A környező protestáns falvakba szintén sokan jártak el idénymunkára, a nagyobb gazdáknál aratást, de más munkát is végeztek. Az egy éves időre szerződött cselédek száma is jelentős, illetve ez a gyakorlat is hosszú időn keresztül munkalehetőséget teremtett a házasodás előtt álló fiatal embereknek. Az uradalmakba a cselédnek elszegődött családok száma e században elenyésző, azonban a XIX. század első feléig, főleg ezen falvak zsellérnépessége alakította ki az uradalmi cselédek népes csoportját. A cselédektől lényegében elhatárolta magát a falu paraszt népessége, habár jó viszonyban éltek velük. A parasztlét vállalása és a szegényparaszti értékrend szemben állt a cselédekével. Mint utaltunk rá, a parasztok sokszor vállaltak kampányjellegű munkákat. Ilyen volt pl. a Dráva szabályozása, a folyó hajózhatóvá tétele. A 30-as években több ember dolgozott uszályokon. Barcsra húzták - vállon, emberi erővel a rőzsével megrakott uszályokat. Hosszabb időszak munkaalkalma volt a Festetichek csurgói uradalmi erdőjének irtása és újratelepítése. E szisztéma lényege, egy-egy család tetszés szerinti erdőterületet vállalt, rendszerint fél, vagy egy holdat, ahol az első évben ki kell irtani a fákat. A munka az őszi erdőirtással kezdődik, tavasszal a fákat kell elhordani, és a fák tuskóját kitermelni, azaz kiásni. A felvállaló a megegyezés szerinti famennyiséget kapja, általában kevésbé hasznosítható, csak tüzelésre alkalmas részeket. Első év a fa kidöntése, kitermelése, második év a tuskók kiásása, s őszön a föld felszántása, rozzsal való bevetése. A következő, harmadik évben pihen a föld, az utána jövő tavaszon ültetik az új erdőt, a tölgy és csermakkot, 120 cm-enként, két sor közt kukoricát vetve, két-két sort. A csemetéket csak egy éves kora után kellett kapálni, köztük három-négy évig ültethettek kapásokat, krumplit vagy kukoricát. A munkások a termés felében részesültek, a másik megegyezés szerint az erdő tulajdonosát illette. Ez a néhány éves feles művelés a kedvezőtlen feltételek mellett is kedvelt és relatív jövedelmező foglalkozásnak számított. A táplálkozási struktúrát itt a század első felében is a kukorica és krumpli ételek határozzák meg, kevés a kenyér és jobbára az is rozs és kukoricalisztet 'tartalmaz. Az erdei felesföldek, és más részes földek, és bérletek mellett a parasztok a saját gazdaságukban is a kapásnövények termesztését szorgalmazták és a gabonafélék termesztése alárendelt szerepet játszik. A búza piacra való termesztése szóba sem jött ezekben a falvakban, a protestáns falvakban viszont a termelési arány a búza javára billen, és nagymérvű eladása figyelhető meg

79 (4. sz. melléklet). A növénytermesztés adatai azt feltételezik, hogy a délszláv falvak társadalma élelmezési gondokkal küszködött, és ezt a legolcsóbb élelmezési cikkel, miként a korábbi Nyugat-Európában is, a kapásnövényekkel oldották meg. A kis földterülettel rendelkező, több személyt számláló gazdaságok tagjai, akik ezen kései kultúrnövényeken éltek, sokszor 202