Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980
Szuhay Péter: Kísérlet Dráva menti történeti csoportok meghatározására
munka és dolog nélkül álltak. A szegénység, a munkát nem nyújtó gazdaság a népesség minden típusú munka elvégzésének parancsát és igényét szülte. Mindezen tényezőket figyelembe véve kibontakozik egy kép, mely arról tanúskodik, hogy a délszláv eredetű falvak társadalmi mobilitása messze túlhaladja a protestáns falvakét. Egyes családok a mezőgazdaságban élők alsó társadalmi csoportjainak majd mindegyikét, kivéve az uradalmi cselédséget, bejárták. E társadalmi mobilitás a külföldi munkavállalásban és a kivándorlásban is megnyilvánul. Az 1850-es évektől Dél-Dunántúl területéről több hullámban vándoroltak Dráván túlra, főleg Szlavóniába, ahol olcsó pénzen 10-20 hold földet vásárolhattak. 80 Nem tudni, hogy ez a kivándorlás, mely 1880-ra kb. be is fejeződik, csak a protestáns falvak kevés, zsellérsorban élő népességét érintette-e, és szabadította fel, vagy a horvát falvakban lakók is útrakeltek. Az Amerikába való kivándorlásról jóval többet tudunk. 81 Itt csupán Kanyar József dolgozatát idézzük, 82 mely az 1905-ben Somogy megyéből kivándoroltak számát és a kivándorlás körülményeit ismerteti. Egyéb adataiból a teljes kivándorlásra nem lehet következtetni, a tendenciák azonban így is érezhetők. A protestáns lakta falvakat nem, vagy csak alig érintette a munkavállalás e formája, míg a délszláv eredetű falvakból özönlött a népesség. „...első pillanatra állapítható meg az is, hogy azoknak a szapora falvaknak volt mindenkor a legnagyobb a kivándorlási arányszáma, amelyek a nagybirtok fojtó karjaiban semmiféle terjeszkedési lehetőséghez nem jutottak." 83 A kivándorlók közül a szó valódi értelmében sokan nem voltak kivándorlók, hiszen azzal a szándékkal és céllal mentek ki, hogy néhány éves munkával és pénzmegtakarítással tetemes összegeket hozhatnak haza, melyből földet, házat lehet vásárolni. Mérey K. és Kanyar J. egyaránt foglalkoztak az 1905-1907-es agrármozgalmakkal. 8 '' Még Mérey vizsgálatai az egész Dunántúl területére kiterjedtek, addig az utóbbi szerző csak Somogy megyével foglalkozik. Mindhárom évben az egész Dunántúl területén több tucat arató és cseléd sztrájkolt. A Dráva menti délszláv falvak is részt vettek ezekben a mozgalmakban, hogy a protestáns falvak, ahol a falu határában nincs jelentős földbirtok, és ahonnan nem kerültek ki idénymunkások, viszont nem. A délszláv falvak politikai aktivitása növekedett. (Erről személyesen is meggyőződhettünk, amikor több, egykori bérmunkásokkal beszéltünk.) Ez a népesség a második világháború utáni években jobban alkalmazkodott az új társadalmi rendszerhez; a politikai érettség, az elégtétel, s a szabad gazdálkodás igénye hamarabb talpra segítette a falvakat. Ugyanakkor a szövetkezeti gazdálkodás igénye is előbb jelent meg, több próbálkozás történt, és nem állítottak nehézséget a termelőszövetkezetek végleges megalakulása elé sem. A földhöz való teljes ragaszkodásuk rövid életűbb volt, mint a protestáns falvakban, s könnyebben ment a népesség az iparba is. Л protestáns falvak társadalmai megrekedtek, és amivel Arany vésztjóslóan fenyegetődzött, az részben beteljesült. A falvak lakossága elöregedett, telkek üresedtek meg, s az 50-es években is folytatódott a lakosság kicserélődése. A falvak kis méretük miatt a fejlesztésre alkalmatlannak minősültek, ezért jelentéktelen beruházásokon kívül kevéssel gyarapodtak. E rövid előremutatás után a paraszti reprezentációról kell szólni. A protestáns falvakban a XIX. század első felétől jelentős - paraszti méretű - tőkefelhalmozódás indul meg. Ennek a tőkének egy része közvetlen a gazdaságba kerülő,-a termelési eszközök felújítására, 203
