Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Szuhay Péter: Kísérlet Dráva menti történeti csoportok meghatározására

honnan hoznak házasulandó leányt. Ez rokonsági és társadalmi kapcsolatokat is feltételez. E lehetőség szintén eltérő fejlődést mutat. A protestáns falvak - Darány és Udvarhely általunk átnézett anyaga ezt mutatja - a XVIII. századi széles körből a XX. század első felére szinte beszűkülnek, és majdhogy nem falunbelüli házasodási találunk. Mindkét falu esetében tíz körül mozgott azoknak a falvaknak a száma, melyekkel kapcsolatban voltak. E kéc kör azonban nemigen érintkezett, körülbelül a Rinya vonala jelenthetett egy természetes választóvonalat, melynek mentén kevés protestáns falut találhatunk. A XIX. század közepétől szűkülnek a házasodási körök, s a század végére csak 3-4 falura korlátozódnak, végül e század elejétől, szinte teljes endogámia alakul ki. A feudalizmus időszakában a kis falvak választéka kisebb volt, ezért egy-egy kör több faluból állt össze, másrészről a leányi öröklés nemléte nem befolyásolta e lehetőséget, és legfőképpen pedig értéket jelentett az idegen faluból való nősülés. A későbbi születésszám-korlátozás, a kevés gyermek, a leányi öröklés bevezetése, a gazdaság egykézben tartásának igénye a falun belüli házasodás szükségét teremti meg, nem számolva ennek esetleges káros következményeivel. Az 1735-től vezetett vízvári anyakönyvek egy négy faluból - Bélavár, Vízvár, Heresznye, Bolhó - álló kört feltételeznek, mely a XX. századig változatlanul fennállt. Távolabbi falvakkal is előfordult kapcsolat, így az északra eső Tarannyal és Atáddal a XIX. század első feléig, a délre eső Zdala, Ferdinándfalva pedig az első világháborúig maradt meg partnernek. Érdekes viszont, hogy Berzencének a Dráván túli távoli horvát területtel nincs és nem is volt semmilyen házassági kapcsolata. Babócsa körzetébe a valamikori filiák tartoztak, így elsősorban Aracs, Péterhida és Bolhó. A horvát falvakban a házasodási kör változatlansága mögött a nagy gyermekszámot, az örökölhető föld kis méretét, és a lányok kirekesztését az arányos, osztott örökségből kell látnunk. A társadalom fejlődésében a falvak két fentebb megállapított típusa éles különbségeket mutat. Amit a XIX. és XX. században tapasztaltunk, annak előzményei jóval korábbi korokba, a XVII. század végére nyúlnak vissza. Az eltérő gazdaságtörténet sokban magyarázatul szolgál a különbségekre. Az itteni protestáns falvak a gazdagodó parasztságot példázzák, egy-egy falu kapitalizálódási lehetőségeit. (Elsősorban az árutermelésbe való bekapcsolódásra, valamint a „parasztos" ízlés kialakulására kell gondolni.) A kisebb falvak esetében - és számban a protestáns falvaknál ezek vannak többen - a kapitalista társadalom differenciáltságát hiába keressük, szinte homogén, lokális társadalmakat látunk, vállalkozó parasztgazdaságok együttesek. A nagyobb falvak már differenciáltabb társadalmakkal- rendelkeznek, de itt is a birtokos parasztok vannak többségben, és a falu uralkodó eszméit ők diktálják, szabályozzák. Egy összetartozó vidéket lehet megvonni, melybe közösen beletartoznak a protestáns kis- és nagyfalvak, valamint mezővárosok. A XIX. század második felétől a protestáns falvakban kezdenek megjelenni katolikus lakosok is, akik sok helyen a XX. század közepére számban uralják e falvakat.

72 Gazdasági hatalommal azonban nem rendelkeznek. A kicserélődés mindenesetre általános tendencia. A délszláv eredetű katolikus falvak társadalma differenciáltabb, az egyes társadalmi rétegek közötti mozgás intenzív, még a kisebb falvak esetében is.

73 Általában nagyobbak ezek a falvak, s több köztük a mezőváros is. 200