Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980
Szuhay Péter: Kísérlet Dráva menti történeti csoportok meghatározására
lemző, és az individuális, kis családok igénylése lép előtérbe. Valószínűleg az igás állatokkal való jó ellátottság, a föld megművelhetőségének könnyebbsége, a kapásnövények termesztése kevesebb család együttélését tette szükségessé. A gyermekszámkorlátozás fokozatosan erősödik, nem látványosan ugrásszerűen, a protestáns falvakban a felhalmozás már a XIX. század elejétől kimutatható, öszszegezve, a termelés technológiája, a reprezentációs szféra fejlesztése, a nagycsalád ideáljának elhalása és a gyermekszám csökkenése szorosan összefüggnek egymással. Tehát nem a gazdasági kényszer, hanem a gazdasági fejlettség az oka a születéskorlátozásnak, az új polgári érték, azaz a kevés gyermek elfogadásának. Egy ötödik tényező, az öröklési rendszer változása is befolyásolja a képet. A XIX. század második felében már szabadon örökölhetnek a gyermekek. Mivel akkor már kevés volt az öröklőképes fiúgyermekek száma, bevezetik a leányi öröklést is. Ez pedig a vőség intézményét honosítja meg. A horvát falvakban nem jelentett értéket a kevés gyermek, a gazdaságok tovább aprózódtak. A születésszám korlátozás is csak e század 20-as éveiben kezdődik, de az egykézést soha nem érik el. Körülbelül ez ideig él intenzíven a nagyháztartás rendszere is. A sok gyermek viszonylag sokáig jellemző, és köztük az öröklés rendszerint arányos, osztott. Tudott dolog, hogy ha egy társadalomban ismert intézmény is a nagycsalád, mégsem foglalja magában az adott társadalom összes tagját, és egy családtípus mellett még több forma is feltalálható, s még azt sem mondhatjuk, hogy a családok túlnyomó többsége ilyen nagycsaládban, azaz kiterjesztett családháztartásban, vagy többcsaládos háztartásban él. Az, hogy egy társadalomban melyik családtípus megvalósítása a cél, az értékhierarchia élén melyik forma áll, megmutatja a társadalom vélekedését. Kovács Katalin gyűjtése során csak Babócsán számos, valaha ilyen háztartásban élő emberrel beszélt, akik segítségével több részletkérdést tisztázott. 70 Abban azonban nehezen tudott állást foglalni, hogy e családszervezet meglétét a századfordulón általánosnak tarthatjuk-e. Szükséges röviden egy családmodellt adnunk, mely a századfordulói horvát falvak társadalmát jellemzi. Egy család egy kevésbé szervezett gazdasági egységet jelent. A föld menynyisége nem akkora, hogy a család összes munkaerejét igényelné, így a gazdaság fiatal tagjai tavasztól őszig féléves summásmunkán vesznek részt. Az ott szerzett gabona és pénz az otthon termesztettek jó kiegészítője. Télen ugyanők főleg napszámba járnak, a közeli uradalmakba, erdőmunkára. A fizetést minden esetben a háztartás rendelkezésére bocsátják. Az otthoni gazdasági munkák irányítója az apa, a mezei munkákat főleg ő végzi, esetleg otthonmaradt gyermekei, vagy rokonai segítségével. E háztartás egyik fontos ismérve, hogy több kis család és több generáció él együtt, illetve egy-egy generációban oldalági rokonok kis családjaival (pl. családfő gyermekeivel, fiai gyermekeivel, testvérével, annak családjával stb.). A házban és az akörüli teendők megszervezője és vezetője a háztartásfő felesége, általában a legidősebb asszony. A gyermeknevelés amennyiben persze már beszélhetünk erről - mindig a nagyszülők gondja és posztja volt. A gyermeknek legalább is fiatalkorában kevés köze volt szüleihez, hisz azok sokszor fél évre is távol voltak. Természetessé vált, hogy mindig idősebb személyek vigyáztak a kicsikre. Az a többszöri megfogalmazás, melyben a szuloki német asszonyok mezei munkájáról és gyermekneveléséről beszélnek, jól jellemzi a babócsai társadalmat. Ott ugyanis az asszonyok csecsemőiket és ki198