Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Szuhay Péter: Kísérlet Dráva menti történeti csoportok meghatározására

séges gyermek nő fel, hisz nagy kényeztetésben és túlságos gondoskodásban részesülnek, „nem edzett az élet viharaiban" a felnövő ember. A szülők az ilyen családban ingerültek egymással, sokat veszekednek, s a férfiak gyakran keresik a szórakozást távol a családtól, és sok az italozás is. A családi egység felbomlik, az otthon melege megszűnik. A második gyermeket rendszerint már elveszik, s ha netalán az elsőszülött meghal, a szülők támasz nélkül maradnak. Gyakori ez az eset, ilyenkor a birtok, a ház elzüllik, a család kipusztul. A szerző a jelenség okát a vagyon egybentartására való törekvésben látja, a két kulturális típust jól jellemezte. Felmerülhet a kérdés, hogy ebben az összehasonlításban miért nem szerepelnek a horvátok. Feltehetően a szerző ki nem mondott elvi alapvetése: a virágzó gazdaság, virágzó család modellje, és ennek valóban nem felelnék meg a Dráva menti horvát falvak. Visszatérve a csurgói tanulmányra, a szerzők 1720 és 1950 között vizsgáltak 9 családot, azaz 1720-ban 9 jobbágy családot és azoknak leszármazottait. Az elemzésben a születési, házasodási és halálozási adatok és arányszámuk egyformán megtalálhatók.

67 A tanulmány összefoglalója szerint a XVIII. század második felében a magas halandóság ellenére a születések nagy száma kismérvű természetes szaporodást eredményez; a XIX. század első felében a születések száma csökken, a halandóság továbbra is magas, a népesség stagnál; a XIX. század második felében a születések számának esése meggyorsul, és ehhez képest á halandósági viszonyok csak kis mértékben javulnak; a XX. században pedig jóllehet a halandósági viszonyok javulnak -, a születések számának további esése a népesség további fogyását eredményezi. A szerzők a születésszám korlátozás egyik és legfontosabb okát a következőkben látják: ,,A kis- és középparaszti népesség számára a gazdasági felemelkedést jelentő földszerzés lehetősége végképpen lezárult. A sok gyermek biztos elszegényedést, zsellérsorba való süllyedést jelentett... Ez a gazdasági helyzet kényszerítette a parasztságot az egykézésre."

68 Az idézett három tanulmány megegyezik abban, hogy az egy-gyermek rendszert, illetve a születéskorlátozás okát gazdasági kényszerben látja. Ezt azonban nem ilyen egyszerűnek tartjuk. Éppen Szulok és a német falvak mutatnak példát, hogy nem ez az egyetlen lehetőség az elszegényedés elkerülésére. (A német falvakban csak egy fiú örökölte a gazdaságot, így az nem aprózódhatott el.) E kisebbségben élő népesség jogszokása azonban nem általánosítható. Ha az ország más falvaival vetjük össze a belső-somogyiakat, több olyan területet láthatunk, mely vállalja az elszegényedést. Elvben a gazdasági kényszer itt is }étrehozhatta volna a születésszám korlátozását. Ez int minket megfontolásra: valóban a gazdasági helyzet kényszeríti-e a parasztságot? Tovább menve, van-e valamilyen rendszer abban, hogy a Dunántúlon a protestáns, és főleg a református falvak járnak elől ebben a mozgalomban. Nem az a valószínűbb-e, hogy egy hosszabb és bonyolultabb társadalomtörténeti fejlődés az előzménye az „egykézés"-nek. A gyerekszám korlátozás főleg az ormánsági területen, már a XVIII. században megkezdődött,

69 amikor még különben sem örökölhette az összes fiúgyermek a gazdaságot. Az egykézést egy új értékstruktúra ugyanúgy szülhette, mint a gazdasági kényszer. A feudalizmus idején a nagycsalád szervezetét ugyanúgy gazdasági kényszernek szokás tartani, mondván, egy egésztelkes gazdaságot a robot teljesítésével együtt nehéz egy embernek egyedül vezetni és a több kis család tömörülése bizonyos adómentességet is jelent. Láttuk azonban, hogy Darányban a XIX. század elején már a nagy háztartások felbomlása jel197