Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Szuhay Péter: Kísérlet Dráva menti történeti csoportok meghatározására

lemző, elkülöníti őket a délszláv eredetű falvaktól. Az, hogy a katolikus falvakban nem alakult ki ilyen parasztság, gazdaságtörténetileg logikus és érthető. Nem alakultak ki olyan birtokviszonyok, gazdaságok, melyek egy fent említett típusú felhalmozást létrehozhattak vona. Alább majd szólunk a viseletről és az építkezésről, mint amelyben a reprezentáció igen fontos szerepet tölthet be. A horvát eredetű népességet, szemben a protestáns falvakról tett megállapításunkkal, a nem kapitalizálódás jellemzi, amihez egy ideig befelé fordubság, igen erős konzervativizmus, a társadalmi és kulturális minták megmerevedése járult. Itt mindazok az eszmék, melyek a környező dunántúli parasztságot átjárják, alig, csak csökevényes formában jelennek meg. Itt elsősorban a kisparasztok által fenntartott régi értékek élnek, és hatnak, egészen az 1910-20-as évekig. Ebben a társadalomban egymással ellentétes viszonyt mutat a társadalmi mobilitás és a kulturális mobilitás. Az alábbiakban ezeket a megállapításokat kell bebizonyítani. A református falvak népessége nem növekszik olyan nagy ütemben,

62 a társadalmi differenciálódás pedig ezzel is összefüggésben kicsi. Ugyanakkor e területen először, ők valósítják meg az új eszmény értékeit. Tehát egy időmetszetben - főleg a XIX. század elején, első felében - erős kulturális mobilitás jellemzi őket és e mobilitás lényegében a XX. század első évtizedéig megmarad. Ugyanakkor a társadalomszerkezet keveset változik. A délszláv falvakban a társadalmi mobilitás igen erős, viszont egészen e század fordulójáig kulturális immobilitásról beszélhetünk csak. Ezeknek a tényeknek egyik igen fontos eredője - a gazdaságból következően és attól függetlenül is - a család-szerkezet, gyermekszám és az öröklési rendszer. A református falvak anyakönyveinek átnézését megkönnyítette és sokban feleslegessé is tette Kováts Z. és Cs. Tóth P. egyik tanulmánya.

63 Adataik jóllehet Csurgóra, a csurgói katolikus és református egyházra vonatkoznak, és a pontos elkülönítés a két felekezet között nem történt meg, mégis adataik általánosíthatóknak tűnnek. Jóval korábbi vizsgálatok is történtek azonban, melyeknek egyik korai összefoglalása Kogutowicz tanulmánya.

64 Ennek fő kérdése a dunántúli egyke megjelenése, társadalmi és felekezeti háttere. A négy idézett megyéből kiderül, hogy mindenhol a reformátusok járnak elöl a születésszabályozásban, de ha valamivel megkésve is, a jómódú katolikusok is az erős gyerekszám korlátozásra törekszenek.

65 Ebben úgy tűnik, Baranya lehetett a központ, az ormánsági reformátusok, és innen terjedhetett Somogy felé is az új értékrend és először a keleti református falvakban, tehát Darány környékén, s valamivel később Csurgó környékén vált elfogadottá. Arany Bálint rinyaújlaki református tanító kis könyvecskéjében az elsők között írt a dunántúli református népesség egy-gyermek rendszeréről.

66 ö még nem használja az „egyke" kifejezést, de pontos leírását adja a rendszer egyes elemeinek és követelményeinek. Rövid munkája a magyar és német falu szembeállításán, a gyermekszám különbségének tényén alapul; és mindez mint morális kérdés jelenik meg nála. A német falvak példaképként szerepelnek, a szorgos munka mellett ők a „sokasodjatok és szaporodjatok" bibliai parancs hű követői és megvalósítói, szemben a magyarokkal, akik megszegik a törvényt. A szerző nem írja, melyik felekezet népességére gondoljunk. Minden bizonnyal azonban a reformátusokról beszél. Az egy-gyermek rendszer következményeit Arany a következőkben látja. A társadalomban kevés életképes, és igazán egészéé