Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Szuhay Péter: Kísérlet Dráva menti történeti csoportok meghatározására

A csurgói uradalom egy 1764-ben készült összesítő könyvecskéje,

22 igen alkalmas egy korabeli névvizsgálatra. Ezek legfontosabb tanulságát a következőkben foglalhatjuk össze: A protestáns falvakban igen magas az egésztelkes jobbágyok aránya, Nagymarton 9 (egész), 30 (féltelkes), Alsók 9-10, Gsente (Sarkad régi neve) 8-22, Szentkirály 10-30, Gyékényes 11-31, Szenta 11-13, Csurgó 18-39 + 4 zsellér, és a kissé eltérő Udvarhely 5-63. A házas vagy hazátlan zsellérek jelenléte elhanyagolható, mert alig van. Itt egy-egy családnév viszonylag gyakran fordul elő. Általában e falvak népességét néhány azonos nevű család alkotja. Ritkák az egyedi nevek, amelyek csak egyszer-egyszer fordulnak elő."

3 A horvát eredetű falvak egészen más rétegződést mutatnak. Mindössze egy faluban, Taranyban van 6 egésztelkes jobbágy, egyben 1, a további kettőben egyáltalán nincs.

24 A női névanyagban nincs rendszeresség, az a jellemző, hogy nagy népességnél kevés családnév ismétlődik. Vízvár 55 családfője, illetve jobbágygazdasága 48 féle névből tevődik össze. Háromfa 58 gazdasága 46 névből kerül ki, kedvezőbb Bélavár 40-25 és Tarany 84-47 aránya.

25 Itt azonban arra is gondolunk, hogy számos családnév utal a felmenők valamikori lakhelyére így a Novogradec név, ami elvben az akkori Zágráb megyében, a kicsit később szervezendő körösi és szentgyörgyi ezred területén levő

26 Novigrad községre utalhat. Több a délszláv nyelvterületen levő helységekre utaló név, mint a magyarországira. Elképzeléseinket igazolja a protestáns falvak névanyagában szereplő Aracsi és Belovári név is, ami még a hódoltság korában történő el- vagy beköltözésre utal, arra, hogy a XVIII. században horvátként említett falvak az elnéptelenedés után települtek be, immár délszláv népességből. A Széchenyi uradalomból egy korábbi összeírást is ismerünk,

27 ez már csak egy falut, Péterhidát említi, amit a XVIII. században katolikus és protestáns népesség lakott, ahol aztán a későbbiekben az előbbiek javára alakult az arány a rekatolizációval, részben a protestánsok elköltözésével. Ugyanennek a falunak a lakói egy fél évszázaddal később hasonló típusú délszláv neveket viselnek, mint a szomszéd községekben. Az 1744-es összeírásban meglepően sok a pusztatelkek száma és több jobbágy neve mellett ott szerepel a „jövevény, ab anno ..." megjelölés, ami szintén Péterhida lakosságcseréjére utal. Az, hogy a legrégibb jövevénynek feltüntetett személy 27 éve jött a faluba, azaz 1717-ben, azt jelenti, hogy az ezt megelőző évek lakossága viszonylag stabilnak mondható, és ha nem tételezünk fel nagyobb mérvű elvándorlást, igazolható Kováts 2. számítása, aki 1695—1714 közt 11 háztartást valószínűsít az összeírások alapján.

28 A névanyag tanulságát legfőképp abban látjuk, hogy megmutatja egy-egy faluban az ott lakó népesség honosságának idejét, ottlakásának állandóságát így a délszláv falvakban számolhatunk egy erősebb „emberközvetítő" szereppel, pontosabban egy ilyen falut időleges kikötőnek foghatunk fel, ahová délről érkeznek a telepesek, és egyrészük hosszabb, rövidebb idő után útrakel északabbra. A protestáns falvak, ahol szervezettebb közösségek laktak, nem kapcsolódtak be ebbe az átmenő fogalomba. Nem is duzzad meg ezeknek a falvaknak annyira a népessége. Az olyan közösségekben, ahol az egész és féltelkes jobbágyok közül több azonos családnevű is lakik, mint pl. Alsókban hat Kis, öt Pap, három Füstes, ott több generáción keresztül honosak lehetnek, és rokonságban állhatnak egymással. A XVIII. századi jobbágy társadalmakról tudjuk, hogy az egésztelken ülő háztartásokban nem ritka az ún. „nagy család", ahol több gene189