Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980
Szuhay Péter: Kísérlet Dráva menti történeti csoportok meghatározására
akkor, mekkora volt a helység, illetve milyen lehetett a helységben az adózó népesség aránya ... A jegyzetben a községeinket érintő adatokat soroljuk csak fel, nem közöljük az egy-egy földesúr uradalmába tartozó összes falut és pusztát. 18 Ha az 1726. évi birtokállapotokat összevetjük a későbbi, szintén XVIII. századbeli adatokkal, látható, hogy állandó jellegű, valóban jól megszervezett és berendezett uradalom csak egy, a Széchenyieké volt. Egyedül a családhoz tartozó falvakban lehetett egységes, konszolidált termelési viszonyokkal találkozni, de feltehetően itt is rögződnek legelőször a feudális viszonyok, a jobbágyi alávetettség, a szolgáltatások rendszere, telekszervezet. Mindez pedig a termelés szempontjából lesz igen fontos; a jobbágyokat nem háborgatják folytonos változásokkal, hanem a koncepciózus, az ebben a században kialakuló majorsági gazdálkodás, illetve mezőgazdasági újítások ösztönző hatással vannak rá, ösztönzik a termelésre, késztetik a viszonylagos önállóságra. A másik igen jelentős, valamivel később állandósuló, de nagy és összefüggő birtoktest a Festetichek kezén alakul ki, akik 1733-tól Turinetti Herkules Lajos József gróf csurgói uradalmát veszik át és a későbbiekben újabb falvakkal szaporítják. 19 A XVIII. század eleji nem magyar arisztokráciában a termelés megszervezésének kisebb tehetségét látjuk, még ha tudjuk is, hogy az rendszerint jól működő intézői gárdára volt bízva. A horvát falvak többfelé tartoztak, általában nem képezték szerves részét egyetlen birtoknak sem, és a széleken helyezkedtek el - csokonyai, csurgói uradalom -, vagy kisebb birtoktestekhez tartoztak, mint Nagyatád, Aracs, Babócsa, sokáig Berzence. Ez a tény arra utal, hogy a hódoltság végét követő évtizedekben nem volt jelentős mezőgazdasági népesség ezen a középső területen, nem folyt szervezett termelés. Ennek hatásai a későbbiekben lesznek majd fontosak. Az 1767-es úrbér-rendezések idején а horvát falvak szinte kivétel nélkül szabadköltözésűek voltak, míg a protestánsok településein örökös jobbágyságot találunk. 20 Ez arra enged következtetni, hogy az utóbbi falvak népessége kontinuus volt. Érvelésünket alátámasztja még Kovács Z. összefoglaló térképe, mely az 1720-1785 közötti évek falu-tipológiájának fogható fel. 21 A három csoport a sorolt falvak a nagyság és népesség szerint osztályozódnak. Beszél 1. népességet kisugárzó, elköltözést mutató községekről, 2. olyanokról, melyekben a természetes szaporodás 5%, vagy csak kismérvű beköltözés növeli a népességet, és 3. nagyobb méretű betelepülés növeli a községek össznépességét. Ebből csak a Dráva mente szakaszát idézzük: 1. Örtilos, Csurgó-Nagymarton, Alsók, Rinyaújnép, Erdőcsokonya, Barcs, Darány. 2. Csurgó, Somogyudvarhely, Vízvár, Babócsa, S.visonta, Rinyaszentkirály, 3. Berzence, Nagyatád, Háromfa, Bodvica, Tarany, Bélavár, Heresznye, Bolhó, Gyékényes, Szenta, Komlósd. A betelepülést mutató összefüggő terület a horvátok lakta rész, míg a kibocsátó falvakat főleg a protestánsok adják. Ezek a falvak horvát nyelvű népességgel nem igen tölthetik fel a növekvő horvát falvakat, tehát joggal gondolhatunk arra, hogy ez a népesség a Dráván túlról került ide. Néhány esetben protestáns falvakba is látunk beköltözést, ide egyrészről a népességet kibocsátó, szintén protestáns falvakból jöhetett új lakosság. A falvak névanyagát vizsgálva a Kováts által említett első és harmadik csoport protestáns községei között szoros kapcsolat van. 188
