Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Szuhay Péter: Kísérlet Dráva menti történeti csoportok meghatározására

a legbizonytalanabb az élet. Ez a bizonytalanság azonban nem jellemző egy szélesebb területre is. Így értelmezhetők csak a XVI. században a török által megadóztatott községek kimutatásai is.

11 Ebből világosan látszik, hogy elsősorban a protestáns községek szerepelnek - egyáltalán, és jelentős lakossággal. Ismeretes, hogy az itt berendezkedő török hatalom sokkal toleránsabb volt a protestáns egyházakkal, mint a katolikusokkal. A veszprémi püspökség Veszprém 1552-es elfoglalásával lényegében már nem fogta össze a megyéjéhez tartozó egyházakat,

12 míg a protestáns egyházak szervezete teljesnek mondható; s jóllehet, a dunántúli egyházkerület megalakulását 1612-re teszi Tóth Endre,

13 ez a megalakulás nem előzmény nélküli.

14 A feudális hatalom a török uralom idején sokat veszített erősségéből, s a Dél-Dunántúlon egyre inkább kiengedte kezéből a politikai, s majd a gazdasági vezetést is. A földesúri hatalom szervező szerepét előbb-utóbb a protestáns egyház kezdte átvenni. Prédikátorok, iskolamesterek egy község, vagy közösség vezetőjévé váltak, nem engedték szétszéledni a népességet. Ha nagyobb csoportok a hódoltság alatt el is költöztek, ez szervezett keretek között zajlott le, az egyházközség általában megmaradt.

15 Az olyan falvak - melyek népessége protestánssá vált, és nem dúlták fel seregek - általában a régi településen maradtak. A lakosság szétszóródása elsősorban katolikus falvakban, Babócsa, Berzence vidékén történt meg. A hódoltságot túlélő népesség, illetve a betelepülő népesség arányának kérdésével foglalkozik Kováts Zoltán és a következőket mondja:

16 „a valóság az, hogy a megye népe, ha gazdasági erejében meggyengülve is, de a nehéz időkben is kitartott földjén. A gazdasági meggyengülés, az elszegényedés, a termelőeszközök pusztulása, a XVI-XVII. században rendkívüli méretű, de a népesség nem fogyott vele hasonló arányban ... A kutatások végső eredményeként megállapíthatjuk, hogy a megye népességének kisebbik hányadát teszik a török uralom után betelepedett néprétegek, ugyanakkor Somogyból is történtek kiraj-, zások. A megye népességének zöme a török időkben is megmaradt földjén." Magunk részéről hozzátehetjük, hogy a megmaradt népesség elsősorban a protestánsok közül került ki, s számukat a bevándorlás kevésbé gyarapította. Ezzel szemben a katolikus népesség számát növeli a reakciós rekatolizáció is, a déli területen azonban a betelepülés és telepítés mértéke a jelentősebb. A hódoltság körüli évtizedekben ezen a területen a zágrábi püspökség szervezi újjá a községeket és egyházakat, s mivel papjaik főleg horvát nyelvűek, jelentős befolyást gyakorolnak a területre.

17 A XVIII. században délszlávnak tartott községek főleg az 1700 körüli években kezdenek el újra lakossággal feltöltődni, azon a részen, ahol a helyőrségek miatt nem maradt állandó lakosság, legalább is a hódoltság előtti népesség leszármazottai nem, hanem főleg török csapatok telepített népességének esetleg megmaradó tagjai és leszármazottai mellé szivárogtak, vagy tudatos telepítés után jöttek tömegében katolikus, elvétve görögkeleti, etnikailag nem egységes és még nyelvileg nem konszolidált csoportok. Lényeges kérdésként merült fel, hogy a telepítésekben - feltéve, ha ez a döntőbb - az egyháznak, jelen esetben a zágrábi püspökségnek, vagy a földesuraknak volt jelentősebb szerepük. Csányi Ferenc közli a Somogy megyei birtokosok 1726-os tapsonyi nagygyűlésen tett határozatát, melyben kivetették magúkra a pannonhalmi apátságnak járó tizedet.

18 Ebből kiderül, hogy egy-egy falu kinek a birtokába tartozott 187