Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Kapitány Orsolya: Adatok a mézesbáb szerepére a somogyi parasztság táplálkozásában

A búcsúkat jobban látogató katolikus csoportoknál általánosan ismert a töltelékként való alkalmazása báboskuglófban. A reformátusoknál csak szórványos a pirosbáb alkalmazása, pl. a zselici falvakban, Kisbajomban ismert, mint a hosszúkalács ízesítője és színezője, míg Csurgó, Kálmáncsa, Nagybajom, Nagykorpád esetében nemleges adatokkal rendelkezünk. Hosszúkalács készítési módja: Amíg sütöttek kenyeret, addig a félretett kovászból vettek, később az élesztőt édes tejben áztatták meg dagasztás előtt. Két összemarok lisztet 3-4 tojással és csipetnyi sóval ledagasztották. A jól kidolgozott tésztát két bucira osztották. Az egyiket fehérben hagyták, a másikhoz tejben megáztatott pirosbábot adtak. A tésztát kelni hagyták. Kelés után: a két bucit elnyújtották, a fehérre rátették a pirosra festettet és felcsavarták. Tepsibe tették és kisütötték.

5 Hosszúkalácsot évente kétszer sütöttek: búcsúra és karáosonyra. A pirosbábbal színezett hosszúkalács azokban a református falvakban terjedt el, amelyek a közeli piaci lehetőségeket kihasználva értékesítették terményeiket (pl. diót, mákot). Itt a pirosbábos töltelék az eladott diót és mákot helyettesítette, mert annál olcsóbb volt (Kaposvár környéke). A módos belső-somogyi református őslakosságú falvakban a hosszúkalács színezése nem ismert (pl. Csurgó, Nagybajom), a kuglóf tésztájába pedig mazsolát tettek. 176