Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Knézy Judit: Paraszti tejfeldolgozás és tejtermékek fogyasztása Somogyban (1850–1945)

„Szokták a véres tejet köröszttäpon (küszöb) keresztül szűrni, még fésűt is tött alá." Küszöbre állítva a tejesedényt a rontott tejet szűrőn és sarlón keresztül öntötték bele Pogányszentpéteren.

115 Kálmáncsán nagykésen szűrték keresztül a tejet, vagy tüzes késsel verték a véres tejet, vagy tüskével (istenátkozta tüske) vagy a szemöldökfába fejszét vágtak, vagy a boszorkány mesgyéjére öntővizet öntöttek. A tehenet, ha megbabonázták, letekerték gatyamadzaggal az ajtókilincset, és ha bent volt a macska verték, mert gondolták, hogy boszorkány". (Kéthely) A rontás elhárítása részben a rontó személyének kiderítésén, megbüntetésén vagy megfenyegetésén keresztül is történt. A fent elsorolt cselekmények azt célozták, hogy a boszorkánynak az általa megrontott tej sértésével fájdalmat okozzanak, s az megjelenjen. Pl. ha a tejet istenátkozta tüskével verik megjelenik a rontóasszony, szóra akarja bírni a tejet verő személyt, de ha az szó nélkül megállja, a boszorkány belebetegszik. „Kodela Jóska édesanyja annyira értett a marhákból, hogy amellik istállóba bemönt, ott nem vót többet tej. ö meg az ő tehenét mögfejte és két vödört is tele fejt. Addig én se hittem, míg én nem vettem egy jó fejőstehenet. Egyszer mögnézte, hát elmaradt a teje. Elmentek az asszonyok jósasszonyokhoz, akik viaszt öntöttek és megmondták, hogy ki csinyáta. Megöntötte a tehén kötelét, mögmondta ki tötte, mög hogy hun van eltéve, amibe elcsinyáta a tejet. Megmondta, hogy könnyen nem lehet visszacsinyáni, de mög lehet ríkatni. Az erdőben szödjenek három szál istenátkozta tüskét, össze kellett kötni és a tüskét ott leszedték, ahol fogták. A tejet addig csapkodták vele, míg egy cseppig kiment a tej, akkor megjelent az asszony. Egyszer is Tóth Mihályné verte a tejet és odajött Szakái Péterné és megszólította: „Vicám, nem mész Kanizsára?" De nem válaszolt, csak verte a tejet, míg kiment. De addigra Szakáll Petemének csupa sebes lett a lábaszára, el is vitték orvoshoz, de sose gyógyult be."

116 Ha felismerték a tehenet macska vagy béka képében szopó boszorkányt, közvetlenül is bosszút álltak rajta, megverték vagy vasvillával agyonszúrták. Amelyik értett a rontás mellett a rontás elhárításához is, azt megfenyegették és kényszerítették a baj elhárítására. A nagyobb tejhaszon nyerését célozta a következő cselekmény: „A fejőkét Szentgyörgynap előtti este kitették a mesgyére. Ameddig a harmat belepte, addig adta a tehén tele tejjel, mégpedig olyannal, ami jó zsíros volt és a tejes fazékban legalább jó négy ujjnyi vastag tejföl volt, mikor a tej megaludt." (Kutas)

117 A korábbi évszázadokban a vajnyerésnek nagyobb szerepe lehetett, hiszen a jobbágy-szolgáltatásokban is része volt. A vaj nyerés = haszonnyerés tudati azonosítása igen régi eredetű, s erre vonatkozóan igen gazdag a hiedelemanyag a megyében. Pl. istenátkozta tüskefából, Szentgyörgynap előtti vadrózsatőből faragott köpülőnyéllel sok vajat lehetett köpülni. (Lábod) Pünkösd hajnalán szedett lencseharmat is szerencsét hozott, ha a köpülőre tették. Régen a pajtát, a kertet is körüljárták a köpülővel, vagy a keresztútra mentek vele vajnyerés céljából. De megtette 3 Miatyánk is. De nem volt jó, ha idegen jött a házba, a köpülés ideje alatt, mert „mökszóhatta a tej főt". (Lábod) 162