Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Knézy Judit: A sertéshús fogyasztása és tartósítása Somogy megye parasztságánál (1850–1960)

ka - a szomszédoknak. A rokonoknak ezeken kívül újabban nyers kolbászt és töpörtyűt is szánnak. Balatonszentgyörgyön három ízben is vittek kóstolót, s ezért igen meggondolták, kik kapjanak: csak a legközelebbi rokonok, szomszédok, a legjobb barát. Szegényebb család igen megérezte, ha már 5 felé kellett küldözgetnie. Először kövesztőlében főtt kását, frissen sült pörcöt, másodszor káposztalevest, pörköltet és sült húst, harmadszor töpörtyűt és hurkát vittek az 1920-40-es években. Végezetül két húskészítési módnak a somogyi parasztság körében történő megjelenésére vonatkozó adatokat említjük, amelyekről eddig nem esett szó: a rántott hússal és a fasírttal kapcsolatosakat. Mindkettő az ünnepi - főképp a lakodalmi, és a komalakodalmi - étrendben hódított először teret. A rántott hús a Kapós mentén - emlékezet szerint - kb. 1912 óta ismert. Batéban 1922-ben Takácsék lakodalmán, Mosdóson 1923-ban Bóna Ernő lakodalmán már fogyasztották. A kisnemesek lakta Nemesviden már az 1900-as évek elejétől ismerték, először Szabó József és Kovács Mária, illetve Domsa János és Csima Margit lakodalmán örvendeztették meg vele a vendégeket. Kaposmérőben, Újlakon 192025 körül, Jutában 1930 körül, a zselici és belső-somogyi falvak nagy részében inkább csak az 1940-es években, néhol csak 1945 után kezdték készíteni. A fasírt Szabadi, Gölle, Batéban csak az 1910-es években kezd kedveltté válni, Kaposmérő, Kaposújlak környékén 1920-25 körül, a megye elzártabb zselici belső-somogyi, Dráva menti községeiben a második világháború után. 132