Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

„cejgból", ördögbőrből (fusztiánból) vagy olcsóbb szövetekből készült öltönyeiket, ka botjaikat A rövidárusoknál kék előruhát, fejkendőket, jó meleg „berliner" kendőket, abroszokat árultak. A fiatalság a csecsebecsések sátra előtt tolongott leginkább. A széles asztalon csillogó tükrök, bugylibicskák, játékok, fésűk, pléhórák, karkötők, riasztópisztolyok voltak kirakva. A kifeszített zsinóron üveggyöngyök, nyakláncok, világoskék, barna és fekete rózsafüzérek függtek nagy választékban. Gombok, csatok, szalagok egész sora volt ott kiterítve, és üvegkeretbe metszett angyalok, Máriák, Józsefek, kis Jézusok tekintgettek vissza a nézőre. A bábossátornál lehetett venni bábszivart. Ennek piros festékből volt a tüze, mákszemekből a hamva. Szájába véve egészen eddig szívta ezt a gyerek, míg végül az egészet meg nem ette. Szemet-lelket gyönyörködtető volt a sok édes mézesbáb. Kisebb-nagyobb babák, lovaskatonák, huszárok, tükrös szívek szépen kirakott sora vonzotta a gyermeksereget, fiatalságot, de még az unokáknak vásárló öregeket is. A sátor szögletében mérték a márcot, ezt a barna, mézédes italt, aminek pohárja két fillér volt csupán. Édes volt, hiszen mézből készült. A barna, omlós puszedlit mindenki vásárolta és majszolta a vásár forgatagában. Kirakodtak a kötelesek, kádárok is. Tehénláncra, borjúkötélre, sajtárra, hordóra alkudtak a vevők. A plánétások tengerimalaccal húzatták ki a fiatalok részére összeszerkesztett papírcéduláikat, hátha megmondja az a jövendőt. Vásári zsivaj, harmonika, síp, a kikiáltók hangja hallatszott, és pecsenyeillat szállt föl a lacikonyhákból, melyeknek szomszédságában jófajta bort, sört mértek. A jó vásárnak, áldomásivásnak az lett a vége, hogy sokan berúgtak. Olyan verekedést rendeztek, hogy még a Balatonban is egymást fojtogatták fürdés közben. Mert a vásári népség mindjárt a fürdési lehetőséget is kipróbálta. Állítólag a sok verekedés miatt tiltották be később ezeket a vásárokat. A vásárra sokan jöttek Veszprémből, Zalából. Nem győzték dicsérni az itteni lányokat, milyen szépek a somogyi lányok, milyen szép, formás lábuk van, az arcuk meg olyan, mint a nyíló rózsa. Ebben igazuk is volt. A búcsúk idején nem egy szerelem lobbant fel a barna szemű Bözsikék, kék szemű Rozikák tiszta mosolyára. Sok ismeretség vagy házasság kötődött meg a vásári találkozás következményeképpen. A vásárt a század végén betiltották, öreganyáink is már csak úgy emlegetik: „Ez az utolsó cserépfazekam, ami még megmaradt. Ezt még szegény nagyanyám vette valamikor a révi vásáron." Kár, hogy elmúltak ezek a vásárok. Látványosságukért, hasznosságukért vissza kellene őket állítani a Balaton-menti üdülők gyönyörűségére. Pusztai gyermekség Pusztai környezetben születni, milyen szegény és mily gazdag világ volt. Távol a falvaktól, iskolától, orvostól, a város forgatagától. Közel a földhöz és az állatokhoz, az emberi panaszokhoz. 9ó