Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

Húsvét hétfőjén általános szokás volt a kölnivel való locsolás. A na­gyobb lányokat azonban, ha a kút felé mentek, viccből vödörből is megön­tözték. A pünkösdölő kedves játékát nem igen ismerték. Májusfát csak a kastély elé állítottak. Színes szalagokkal és sörösüve­gekkel díszítették fel. Az üvegbe bort tettek. Május végén a májusfát ki­táncolták, összegyűlt a fiatalság, muzsikás ingyen akadt, ropták a táncot, mulattak. A bort az fizette, akinek a májusfát állították. A régi öltözködési szokásokról csak az öregek mesélnek. A mestergeren­dás lakásokban a mestergerenda vége tele volt verve szegekkel. Ezen volt a lányok ruhája, ünneplője fölakasztva, valami lepedőfélével letakarva. Két­három férjhezmenő lány ruhája is lógott ott meg a csizmáik is. Hiszen ab­ban az időben 16—18 férjhezmenő lány is volt a pusztán egyszerre. Az asszonyok télen parget, nyáron angin alsószoknyát viseltek. A hét­köznapi szoknya tarka kartonból készült, hozzá blúzt vettek fel. Köznap fej­kendőt hordtak, ünnepen hajadonfőn kontyot viseltek egyágú fonásból, a dúsabb hajúak kétágú fonásból. A lányok hajadonfővel jártak télen is, ha­jukat hátrafésülve egy ágba hosszan befonták, és arra ruhájuknak megfele­lő színű szalagot kötöttek: fehéret, rózsaszínt, pirosat vagy kéket. A pártát a szántódiak nem ismerték. A férfiak vászon alsóneműt; gatyát és vászoninget hordtak. Télen szűk posztónadrágot, rövid kabátot, dolmányt vettek föl. Lábukra csizmát húztak, öltözékükhöz fekete kalapot viseltek. A férfiak hétköznapi ingükön fehér gombot, az ünneplő ingükön kék vagy piros gombot viseltek. Kicsinyek-nagyok télen csizmát, hosszúszárú fűzős cipőt vagy gombos cipőt hordtak. A bakancs és gumitalpú cipő használata (aratásra) csak ké­sőbb terjedt el. Ha valaki meghalt, a szobában a tükröt megfordították a fal felé, vagy le is fedték. A férfiakat mindig fekete ruhában temették. Fehér harisnyát vagy zoknit húztak a halott lábára. Volt, akit ingben-gatyában, hajadonfővel temettek el. A férfiak mellié kalapot is tettek, de cipőt nem adtak a halott­ra, azért, hogy ha visszajön, ne kopogjon. 1900 táján a halott nőt fehér ruhába öltöztették, fejét fehér selyemken­dővel kötötték be. Kezébe imakönyvet tettek. Régebben, idősebb nőknél, a menyasszonyi ruhában való temetés is divatban volt. A fehér gyász egyik késői esetét látjuk Bíróné, szül. Szabics Júlia, 70 éves asszony meghagyásában. Meghagyta lányának, hogy ha meg­hál, fehér ruhában temessék el. Még életében megvarratták neki a ruhát. Fokiné varrta meg tiszta fehér gyolcsból. Babonás szokásokat is ismertek. Ha a kés élével fölfelé áll, veszedelmet jelent — mondták. Ha a tükör eltörik, hét évig nem lesz szerencséjük. Ha a kutya vonít és felfelé tartja a fejét, tűz lesz, ha lefelé tartja, valaki meghal. Aki bal lábával kel fel, nem lesz szerencséje. Aki a márciusi hóban meg­fürdik, szép lesz. A fekete macska szerencsétlenséget, a kéményseprő sze­rencsét jelent. A régiek - majoriak, falusiak egyaránt — különös jelentőséget tulajdo­nítottak az álmoknak. Mindenre tudtak valami magyarázatot mondani. Kés­sel álmodni harag, Kukoricával álmodni pénzt jelent. A kutyavonítás halál. 90

Next

/
Thumbnails
Contents