Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978
Húshagyókor a tyúkleves és a fánk volt szokásos. Szilveszterkor a tollas pogácsa, újévkor a rétes. Ádám és Éva napján sült tököt. Nagyböjtben az olajos káposzta vagy aszalék-főzelék is divatos volt. Az öregeket, betegeket, magára maradottakat a puszta közössége segítette, gyámolította, gondozta. A közös sorsban szívesen segítettek egymáson. m Sütés a közös kemencében Kenyeret rendszerint kéthetente sütöttek a háziasszonyok. Azt tartották, ha friss a kenyér, jobban fogy. A sütés sorrendjét is megbeszélték: „Máma süt a Mariska, holnap a Juliska." Ha ketten is szándékoztak sütni, az egyik átengedte a kemencét: ,,Nekem van még egy kis kenyerem, süssél te". És meg volt oldva a kérdés. Sütés napján jó korán kelt a háziasszony. A dagasztóállványt, dagasztóteknőt, lisztet már az este előkészítette. Hajnalban befűtött a kemencébe. Nyáron üszék-csutával tüzeltek, ami gicával (zsupkötél) össze van kötve. A tüzet hasogatott gallyakkal is erősítették. A kívánt mennyiségű lisztet megdagasztották, a kenyértésztát letakarták. Behozták a bükkfából készült sütőlapátot, előkészítették a csumából (kukorica-fosztás) font pemetet és a fából való szénvonót. Letörölgették őket és kivitték a kemencéhez. A vasból készült szénvonót nem szerették, mert az a kemence fenekét tönkretette. Az átmelegedett kenyértésztát gömbölyű szakajtókba szaggatták. Szakajtókat a vásárban lehetett venni. De ilyent árultak a téglások feleségei is télen, akik házról házra járva adták a vékát borsóért, búzáért, lisztért vagy kukorica ért' cserébe. Kisebb család 5-6 kenyeret sütött, a nagyobb család 8-10-et is. Ahol csak egy kereső volt és hozzá 4-5 gyerek, ott kukoricaliszttel kellett szaporítani a kenyeret. A kukoricát leengedték a darálón és ha keveset adtak a liszthez, a kenyér igen finom és jóízű volt. Leginkább rozskenyeret sütöttek, ez nem száradt meg olyan hamar. Ha megkelt a kenyér, a legnehezebb munka következett: az odahurcolkodás. Mert viharos időben is kellett sütni, ha nem volt kenyér. Nem tudta az ember, hogy a kalapja után fusson-e, vagy a kenyeret szorítsa jobban a kebléhez. Bent, a kémény alatti kis helyiségben már enyhébb volt a levegő. Volt itt egy kis padka, az apátság készítette, arra rakódtak le. Kihúzták a parazsat, peméttel elsöpörték a kemencefeneket, a szénvonóval húztak egyet a kemence fenekén, ha az szikrázott, jöhetett a „bevetés". A kenyereket egymás után a sütőlapátra döntötték, megmosdatták és a tüzes kemencébe vetették. Gyakorlott háziasszony ügyesen csúsztatta egymás mellé a kenyereket, hogy mindegyiknek jusson hely, össze ne nőjenek. Bevetés után bezárták a kemence ajtaját, s arra sütőlapáttal keresztet írtak. Ahol már fogytán volt a kenyér, a kenyér bevetése előtt lángost sütöttek (lángálló). Pár perc alatt tarkára pirult, melegen leöntötték, fokhagymával bedörgölték, zsíros tollal végigjáratták, megsózták és melegen fogyasztották. 86
