Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

kért kölcsön a vasút melletti kisvendéglőstül. Nyáridőben vasárnaponként baromfit vágtak. A pörkölt rizzsel, kedvenc vasárnapi ételük volt. A hal kedvezően egészítette ki étrendjüket. Halat a tihanyi halászasszonyoktól vásároltak vagy cseréltek. Borsót, kukoricát, babot, egyebet adtak érte. A zöldségféléket kicsiny kertjükben megtermelték. Gyümölcsöt napi áron vehettek a kertésznél. Hullott gyümölcsöt ingyen kaptak, ezt főzve az állatokkal etették föl. A felszabadulás után a Paradicsom kapuja nyílt meg Szántódon a hajdani cselédgyermekek előtt! A pusztuló Almás, Körtés és Barackos fáit és az igen szép gyümölcsű cseresznyefa-sort Olasz Ferenc, a zamárdi tsz elnöke — ismerve a pusztai gyermekek gyümölcséhségét — meghagyta a majori gyermekek számára. Az érő gyümölcsöt szabadon szedhették. Mosolygó fiatalasszonyok hordták kötényszám a pirosló almát a vasárnapi rétesbe. A gyermekek nap mint nap birtokba vették a pirosló cseresznyefákat, rázták a sárgabarackot, dobálták a körtét a fáról. Csupán a szilvás fáit őrizte a csősz. De szedés után a fák hegyén maradt szilvát szabadon leszedhették. így minden család egész évre voló lekvárhoz jutott. A gyermekek az elvadult meggyfákat is meglátogatták, és a diófák alját is átböngészték, így azok kincseiből is részesülhettek. Ilyen világuk talán még sosem volt. Milyen volt közelebbről a cselédek étrendje? Horváth néni, akinek már ősei is Szántódon születtek és laktak, így mondja el: reggelire legtöbbször füstölt hús volt vagy szalonna, kolbász, tej vagy kávé. Sültkrumpli káposztával és rántott szalonnával is sokszor volt. Hétfő: bableves kolbásszal vagy füstölt hússal, azután sült pogácsa. Kedd: reszelt leves, kifőtt tészta darával, krumplival, túróval vagy főzelék. Szerda: rántott leves, babfőzelék vagy kifőtt tészta, esetleg egyéb főzelék. Csütörtök: krumplileves, kelt tészta. Péntek: bableves, répafőzelék vagy bableves, sós pogácsa. Szombat: egyféle, paprikáskrumpli. Vasárnap: húsleves, baromfipörkölt rizzsel; kőtt rétes vagy kőtt fánk. Vacsorára legtöbbször a déli maradék jutott. Vagy tej, tejfölös túró, tejeskávé, télen sültkrumpli vagy héjában főtt krumpli, szalonnával. Télen sokszor főztek savanyú káposztát és paradicsomos káposztát is. Uzsonnát a felnőttek nem igen ettek. A gyerekek uzsonnára egy darab kenyeret kaptak. Vasárnap uzsonnára füstölt hús volt. Kedves ételük volt még a túróslepény, cukrosvízzel vagy tejföllel leöntve. Később a rakottkrumplit is kedvelték. A kenyérsütés előtti lángos, a krumplis tészta és krumplis pogácsa elmaradhatatlan volt. Répafőzeléket is ettek, de a sült répát - kenyérpótlónak - nem ismerték. A régiek kedves étele volt még az ,,isterc"és a hajdinakása is. A görhönt, vagyis száraz kukoricapogácsát a maiak csak hírből ismerik. A szántódiak egyik legnagyobb ünnepe a nagypéntek volt. Ekkor meg is kellett gyónniuk. E napon vízben főtt bablevest és sóspogácsát ettek. A tejlevest és az aszalékot is kedvelték. Nagyszombatra kocsonya volt Húsvétra sonkát szenteltek. A sonkát főtt tojással, tormával ették. Utána bort és kalácsot fogyasztottak, ünnepekre sütöttek még mákos, diós, lekváros kalácsot, kiflit, kuglófot, perecet. Az ünnepi ebédhez endrédi vagy szóládi vörösbort, esetleg kőröshegyi rizlinget szereztek. Egyes alkalmakkor bort az apátsági pincéből is vásárolhattak. 85