Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

A ház alatt levő pince déli szakasza emberemlékezet óta el van falaz­va. Azt mondják, ez a pinceszakasz, a ház déli ablaka alatt egyszer beom­lott. A kormányzó nem engedte, hogy bárki is lemenjen és megnézze, mi van ott. Állítólag ismeretlen eredetű emberi csontvázakat találtak a pince ezen részében, melyek feltevés szerint meggyilkolt emberek maradványai. A nagy üreget a húszas évek végén földdel betemették. A gazdalakás épületéről mondja egy régi térkép, hogy „Edelhaus", azaz nemesi ház, udvarház. E név arra utal, hogy a régi időben, amikor még nem volt meg a kastély és a kasznárház, ebben az épületben lakott a bér­lő vagy tiszttartó, vagy itt szállhatott meg az apátúr vagy az idelátogató más úri vendég. Ez a XVIII. századi tipikus, de szerény nemesi udvarház ma a legrosz­szabb állapotban van. A nádtető leroskadt, az elvásott nádkévék alól kilát­szanak, korhadnak az évszázados, faragott gerendák. A tető végig beázik. Esővíz, hólé áztatja a szép boltozatokat. Lecsurog a szobák falán is. A gó­lya, talán már száz évek óta, kéményére így is hűségesen visszatér. Északabbra, egy kis gerincen áll a „pásztorház" nevű épület. Benne la­kott a kanász-számadó, a tehénpásztor és a juhász. Lakásuk szoba-konyhá­ból és kis kamrácskából állt. A szobák földesek és gerendásak voltak. Nyu­gati végén lakott a kanász-számadó, akinek még egyszer akkora lakása volt, mint a többinek. Eleinte ebben az épületben is közös konyha volt, sorozott tűzhelyekkel, katlannal, kemencével. A tűzhelyeken itt is téglán, majd vasháromlábon főz­tek. A lábastűzhely elterjedése azonban a sározott tűzhelyeket kiszorította. Az épület déli felén valamennyi lakás előtt parányi kiskertet varázsol­tak a lakók. Bennük tátika, viola, nefelejcs, pünkösdirózsa, hajnalka nyílott. A kiskertet különféleképpen elhelyezett cserepesvirágok, kaktuszok díszítet­ték. Az épület jellegzetessége, hogy a padlásfeljáró széles főlépcsője kívül van elhelyezve. A majorudvar nyugati szélén épült 1810-ben a „mesteremberek háza". Az épületben akkor is már öt család lakott. A szobák 5x6 méteresek, elég nagyok. A konyha világos, a kamrák is kényelmesebbek. Az utóbbi időkben e helyiségeket béresek, pásztorok lakták. Érdekes építmény még a majorudvar szegélyén épült „közös-kemence". A betonsapkás, magas kéményes, romos épület valaha a kenyérsütések, ün­nepi készülődések mozgalmas színtere volt. A puszta többi lakásai későbbi átalakítás folytán jöttek létre, ezeknek történelmi jelentőségük nincs. Ezeket részletesen nem is tárgyaljuk. 131 A szoba és konyha berendezése Ш Milyen volt a konvenciós lakás? „A gazdasági cselédek egészségtelenül, nagyon össze vannak zsúfolva, hol egy szobában egyszerre van keresztelő, lakodalom, temetés" — írja az aratósztrájkok idejéből (1907) egy főispáni jelentés. Ez a megállapítás egy uralkodó osztály önbeismerése az össze költöztetett családok életviteléről. 132 De az egy családnak kijelölt lakás sem volt mindig megfelelő. Számta­lan helyen csak téglás szobát és sötét, közös konyhát kaptak a cselédek, 19

Next

/
Thumbnails
Contents