Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

kamrát nem. A közös konyhát a huzat és sötétség, hidegség miatt nem használhatták. Csikótűzhelyet állítottak hát a szobába: ez a helyiség volt a szoba is, konyha is. A harmincas években ilyen cselédlakásokkal találkozhattunk: Nyers ág sípolt a tűzhelyben. Facsarodott belőle a víz. A nyers ág sípolása mintha csak az uradalmi cselédek hányt-vetett életéhez adott volna kísérőzenét. A fazékból szállt a krumpligőz, a sütőből a szeletekre vágott cukorrépa édesen pörkölődött illata terjengett. Milyen volt az ilyen szoba berendezése? Ágyak a sarokban és a fal mellett. A falak dísztelenek. Egy-egy bevert kampósszegen ostor, kalap, lánc vagy dolmány. Az egyetlen ablak párkányán kis cserépben muskátli, szőlővirág, fuxia. Az ajtó nem zár, az ablaküveg törött. A három ágy és magas ruhaszekrény népes családról árulkodik. Elszomorító és siralmas helyzete volt annak a nyolcgyermekes vas megyei tehenesnek, aki lakásul egy volt tejbegyűjtő omladozó helyiségét kapta. Hideg, huzatos, üres folyosóról nyíló egy szoba. A szoba berendezése csupán deszkákból összeszegezett ágyakból, egy padból és egy rozoga tűzhelyből állt. Az ágyak szalmával voltak megtömve, szalmazsák nélkül, pokróccal leterítve. Az ágyon rongyok, foltozott dolmányok takarónak. A szoba téglázata kopott, gödrös, sáros. A gyermekek lábbeli híján az ágyszélen üldögéltek télen, meztéláb, szennyes ingecskére húzott egy szál ruhában, iskolába nem mehettek a ruha- és lábbelihiány miatt. Mivel a hajukban „vendég" volt, az iskolából egy időre ki voltak tiltva. 1933-at írtunk akkor. Szántódon szerencsére jobb volt a helyzet. A lakások itt elfogadható állapotban voltak mindig. Azokat évenként kívül-belül javították. A tehéntartás megadása óta a családok élelmezése megjavult. A tejből, tojásból, csirkékből aprópénz csurrant. Az eladott sertések, malacok árából ruhaneműt, némi bútort és edényeket vásároltak. A lepadlózott szobákat már tűrhetően rendezték be. Földes szoba a felszabadulásig csak 1—2 lakásban maradt. Lépjünk be az 1940-es évek szántódi cselédlakásába. A kívülről rendben tartott, fehérre meszelt falakon belül egy zárt világ fogadja az embert: a legegyszerűbb bútorok, képek a falon. A barnára festett fenyőfa-ágyakat falusi asztalos készítette. Az ágyakban szalmazsák, dunna és vastag vánkosok bevetve, egyszerű, cérna ágyterítővel letakarva. A „sifonér" olcsóbb vásári termék. Benne a ruhák zsúfolva. Tetején befőttesüvegek, kaporral, tormával eltett uborkás és zöldpaprikás üvegek. Mellettük egy-egy piros alma, vagy öklömnyi birs kandikál. A „sublót" teteje tele van rakva cifra csészékkel, feliratos poharakkal, olcsó vásári vázákkal, porcelánfigurákkal. Az ajtónál szenteltvíztartó rózsafüzérrel, az ágyak fölött olajnyomású szentképek. Az oldalfalon a szülők barnára fakult fényképei. Középen farámás, megdöntött tükör, mellette évtizedek óta porosodó, tüllfátyollal védett menyasszonyi koszorú. Egy szabad falrészen katonai képek, rokonok, ismerősök vásári fényképei. Alább elsőáldozási, bérmálási képek. Kisgyermek képe vánkoson, hanyattfektetve (városi majmolás). Kislány nyitott koporsóban, virággal (gyász egy egész életre). A szoba ablakán függöny, muskátli. A gerendán szentelt barka ága. A sarokban régi vaskályha. 80