Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

lemes meleget, addig a cselédlakások hidegek, ridegek, sötétek és zsúfoltak voltak. A kastélyban veranda, szalon, folyosó, és ebből nyíló tizenhárom szoba biztosította a teljes kényelmet. A vendégeket a szalonban fogadták. Az első szoba a kormányzó szobája volt. Azután következett a vendégszoba. Mikor az intéző lakott ott, az is 3-4 szobát lakott. Nagy konyha, kamra is volt az emeleten. A személyzet is ebben az épületben lakott. Volt szobalány, szakácsnő, dajka. A cselédek a legszükségesebb helyiségeket kapták meg, azt is szűken. Az ,,első cselédház" széles épületében 86 cm-es falak, oszlopok, boltívek tartották a téglaboltozatot. Az épület eredeti, egyetlen bejárata a Kápolnadomb felőli oldalon volt. Belépéskor egy tágas, négyszögletes helyiségbe, a hajdani ,,jobbágy-konyhába" ért az ember. A nagy terem fölött négy pillér tartotta a csehsüveges boltozatot. A boltozat közepe alatt két, egymásnak fordított kemence volt beépítve. A kemencék négy sarkánál, sorozott padkán voltak a tűzhelyek. Ezeken a közös tűzhelyeken nyolc jobbágyaszszony főzött egyidőben. A tűzhelyek fölött szélesöblű, fölfelé szűkülő szabadkémény állt. A kéményből hatalmas láncok lógtak le, némelyek a láncon lógó kondorokban főztek. Az asszonyok tüzet gyújtottak a tűzhelyen, a két oldalára állított téglára vaspálcákat vagy használt csoroszlyakat tettek, azon főztek. A kovács vasháromlábat is készített számukra. A nagy leveses fazekakat a pirosan izzó, már nem füstölő parázsba temették, harmad- vagy negyedrészig. Mikor a terjengő, maró füst már eltávozott, a félhomályban tüzeltek, sütöttekfőztek, beszélgettek vagy éppen veszekedtek az asszonyok. A nagyobb cserépedények, tálak, tűzpiszkáló lapátok és vasak, a vizesdézsa, a melencék, tepsik, a gyúródeszka, sodrófa és palacsintasütő ott voltak elhelyezve a közelben. A tányérokat a „tálasban", a csészéket a faliszekrényben, az evőeszközöket az asztalfiában helyezték el. A konyha négy oldalfalában, a sarokhoz közel, méternyi magas, fél méter széles és mély vakablak volt, amelyben a mozsarat, liszteszacskót, kovászt vagy krumplisvékát, néha az ivóvizet tárolták. Eléje madzagon járó függönyt szereltek. A nagyméretű konyha oldalfalain két-két kis ablak biztosította a derengő világosságot. A közös konyhából a négy sarok közeléből egy-egy ajtó nyílott az 5 m széles, 10 méter hosszú, két egymás utáni boltozattal fedett lakószoba. Egy ilyen szobában két családot helyeztek el. Az egyik család az ablak felőli részt vette birtokba, a másik pedig a válaszfal mellett rendezte be otthonát. A két boltozattal fedett termet tehát hosszanti irányban osztották kétfelé. A fal mellett rendszerint két ágyat, a szekrényt (ómáriumot) és a ,,sublatot" (fiókos-szekrényt) helyezték el. Az asztalt a térség közepe felé állították föl. Mellette pad állt. Legfeljebb még két faragott támlájú szék vagy piros-zöld fonatú szalmaszék egészítette ki a szükséges bútorzatot. A falakra deszkából fogast szegeztek, vagy szeget vertek a falba és a felsőruhákat erre akasztották. A két család kénytelen-kelletlen élt együtt. A kisebb gyermekek az ágy alól előhúzható, kis kerekeken gördülő ládácskában, a ,,supedli"-ban alud75