Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

Évente 8 űrméter hasábfát is kapott minden cseléd. A későbbiek folyamán ebből dorongfa és ágfa lett. Nyárt tüzelőnek néha nyers fát kaptak. Volt, aki a hasábfából néhány métert eladott, hogy gyorsan pénzhez jusson. Ezt nem jó szemmel nézték. Mert hisz kellett a fa, a hideg, rideg lakásokat jobban kellett fűteni. A szérűben levő, kiihányt „üszék-csutát" (lerágott kukoricaszárat) szabadon elvihettek és eltüzelhették. 16 kg sót is kaptak egy évre és negyedévenkén 10 pengőt. Ez igen kevés volt, és csak az apróbb konyhai vásárlásokra futotta belőle. A tehéntartást 1918-ban harcolták ki. Ez nagyban segítette a család élelmezését. Tej, vaj, túró, tejfel, aludttej így mindig volt a háznál. A cselédtehenek részére napi adagként 5 kg szénát és 5 kg árpaszalmát mértek ki kétnaponként. A 25-30 cselédtehenet külön pásztor legeltette. Aki ügyes volt, tejet is adhatott el. Mindennap jött a tejes Zamárdiból, 30 fillérért vette meg a tejet.

128 A konvenciósok egy nagy hízót tarthattak, mellette egy süldőt is. Anyadisznót egyet, malacaival együtt. Sosem mondták nekik, hogy ennyit nem szabad tartani. A cselédek vállaltak feles földet, harmados kukoricát, negyedes répát, amennyit csak elbírtak, mert ebből tudtak jószágot nevelni. A disznók téglaólakban voltak elhelyezve, környezetük tiszta volt, mert a gazda a rendet mindennap ellenőrizte. Mily örömmel várták a cselédasszomyok a kondából délben hazaengedett anyadisznókat! Jöttek a nagy jószágok kitartó futással, röfögéssel, tejtől duzzadó emlőkkel, ringó hassal, hogy malacaikat megszoptassák. Három hét után hol az anya maradt otthon, hol a malacok, öt-hat hét után végleg otthon maradt az anya, hogy a malacok ne szophassák folyton. Azután a malacok jártak ki. A cselédség disznaht külön kanász őrizte. Baromfit tarthattak a cselédek korlátlan számban, tyúkot, kacsát is. A liba tiltva volt, mert az „kiabált" és a mezőt járta. Jobban boldogult a család, ha több férfitagja is volt egész konvención. A hónapszámos és félkonvenciós is boldogult, mert több ideje volt a magáéval foglalkozni, A sokgyermekes családoknak két kis malackát adtak hoszszú lejáratra. A disznóvész gyakori volt. Egyik esetben az arnyak elhullottak, mert a cselédek vonakodtak az oltás költségeitől. Ekkor a gazdaság kilenc anyadisznót hozatott egy másik pusztáról a cselédség részére. Néhány családnak pedig „lemart disznókat" adott. Ezek megsebzett, vérző sertések voltak, melyeket a többiek a falkában úgyis megöltek volna. A sertések árát részletekben vonták le. A konvenciós orvosi ellátás annyiból állt, hogy szükség esetén kihozták az orvost, aki olcsóbb orvosságokat írt fel. A költségeket az apátság fizette. Aki nem gyarapodott, nem mozgott, azt nem jó szemmel nézték. Felfogásuk az volt, ha valaki nem igyekszik, hogy legyen valamije, azon sem igyekszik, hogy az apátságnak legyen. A lusta ember, lusta család két éven belül e I'm ehetett. A kanász számadó kiváltságos helyet és megbecsülést élvezett. Hiszen az uradalom 6-700 sertésből álló kondájáért felelt. Lakása olyan nagy volt, hogy akár két családnak is megfelelt volna. Mert 3-4-5 bojtárt is kellett tartania. Javadalma három hold föld, marhatartás, 7-8 anyadisznó tartó 73