Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

A konvenció általában ugyanaz a leszorított juttatásrendszer volt országszerte, de mégis függött az uradalom gazdasági berendezésétől, a terményértékesítés lehetőségeitől, a bérlő, az uraság vagy a tiszttartó emberségétől, a birtok elhanyagolt vagy rentábilis voltától. Az apátság a jó karban tartott szántódi birtokán jobban fizette cselédeit, mint a többi somogyi uradalmak. Főleg a bérlők birtokán volt rosszabb a helyzet, mert a bérlőnek a tiszta jövedelmen felül bért is kellett szerződésileg fizetnie. Míg ezeken a birtokokon dühöngött az úri kényuralom, az embertelenség, hajszolás, parancsolgatás, a felmondással való ijesztegetés réme, Szántódon jobb volt a helyzet. Az aránylag jobb javadalmazásért aztán teljes erővel kellett Tihanyt szolgálni. „Nem a papok voltak a rosszak — mondják többen a hajdani cselédek közül -, hanem az intézők és gazdatisztek, akik igyekeztek egymást túllicitálni." (A papi birtokok méreteiről, az irtásföldek és hatalmas erdőségek visszaszerzéséről, a jobbágyvilág kertjeinek megdézsmálásáról, a túlzásba vitt robotmunkákról és hosszú fuvarokról a szántódi cselédek nem igen hallottak. Nem hallottak az ezüst evőeszközökkel tálalt tihanyi ötfogásos ünnepi ebédekről és arról sem, hogy falvak akartak felkerekedni és „más uraság szárnya alá" menni, a kibírhatatlan sok munka és szolgáltatás követelése miatt.) A konvenció lakásból, terményből, szegődményes földből, kertből, kevés pénzből, tűzifa és só juttatásból, továbbá bizonyos számú állattartás [ehetőségéből állott. Mindezt kiegészítette a konvenciós orvosi ellátás és a gyerekek néha-néha fogattal történő iskolába vitele. A konvenció lakáson kívüli legfontosabb tétele a 16 q kenyérgabona volt, fele búza, fele rozs (a két világháború közti időben). Később a gabonát fertályonként, negyedévenként kapták a következő tételekben: 2 q búza, 1,5 q rozs, 50 kg árpa. A nagyobb családosok esetében az árpát beváltották kenyérgabonára, ha ezt kérték. Kisebb családnak elég volt a kimért kenyérgabona. A többgyermekes családok a lisztet kukoricaliszttel szaporították. Erre a célra szegődményes földjeiken direkt fehér színű, nagyszemű, hatalmas csövet adó kukoricafajtát termeltek.

125 Szántódon a konvenciós gabonát a magtárból, a szokványos minőségben, ahogyan a gépből kijött, úgy mérték ki, pontosan, minden negyedévben. Ugyanakkor más uradalmakban termény helyett kukacos lisztet mértek a cselédeknek, vagy a fertálygabonát üszkös búzából mérték ki. Az is előfordult, hogy rossz gazdasági évben vagy hanyag gazdálkodás esetén a konvenciós gabonát más uradalomból kellett megvásárolni, hogy a cselédeknek mérni tudjanak.

126 Ha valamelyik nagyobb család megszorult, nem volt már gabonája, szólt a gazdának, az kimért számára 1 q búzát, 1 q rozsot, hogy kenyere és kalácsa is legyen.

127 A konvencióban 1 magyar hold előkészített kukoricaföldet is kaptak. Ez jó esztendőben igen elősegítette boldogulásukat, hisz egész évre eleséget biztosított a sertésnek, baromfinak. Egy-két disznó hizlalása elengedhetetlen volt, részint a népes család, részint pedig a külterületi munkák miatt. A 200 négyszögöles konyhakertben - amit a legközelebbi jó földekből adtak ki - sok zöldségféle, korai krumpli, takarmányrépa termett. 72