Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

említik a nevét. A környéke ma már teljesen beépült. A Balaton mentén most is nagy nádasok húzódnak. Zsidó-irtás (Zsidó-főd, Zsidó-tábla). A Hármashegy É-i részén levő régi öreg erdő neve. A múlt század közepe táján termelték ki. Az apátság bizonyára valami zsidó vállalkozónak adta el az erdőt, innen származik a név. Az 1950-es években a magasan fekvő, silányabb talajú szántást fiatal erdővel telepítették be. A vegyes állomány fenyőből, juharból, ezüstfából (olajfa) és vadcseresznyéből áll. Cselédélet, cselédsors A cselédség szinte beleszületett a szakadatlan munkába. A kapanyelet, főhajtást, engedelmességet, a felülről jövő parancsolgatást már gyermekkorában megszokta. Saját véleménye nem lehetett. Ellenvetést alig vagy egyéltalán nem mert tenni, örült, ha fedél volt a feje fölött, valahogy megélt és nem kellett évenként más és más helyre hurcolkodnia. A cseléd állandóan a majorhoz, istállóhoz, jószághoz, a munkához volt kötve. Családjával keveset törődhetett. A pihenéshez, szórakozáshoz, művelődéshez sem ideje, sem kedve nem volt. Nyáridőben hajnali 3 órakor (télen 4-kor) már verték a „harangot", vagyis a felfüggesztett ekevasat, ekkor munkába kellett állnia. Az elsőbéres fölkeltette az istálló deszkapriccsén alvó „hetest", és nekiláttak az etetésnek. A jószág megkapta az első adagot. Az istállókban lassan mozgolódás támadt, a marhák bőgtek, a cselédek etettek, itattak, a jószágot tisztogatták, kihordták a trágyát és új almot hintettek. Gyors reggeli után a gazda eligazítása szerint munkába indultak. A csordás, a gulyás kihajtott. A kocsisok, béresek szántani, vetni mentek. A bivalyos takarmányért indult a határba, azt hordta egész nap lomha fogatával. Fél napra vagy egész napra kiürült, megcsendesett a major. Csak az apró gyermekek és öregek maradtak a házban és a ház körül. Az öregek üldögéltek, vagy matattak valamin, a gyermekek játszottak a porban. A nagyobb fiúk, leányok, anyjukkal együtt a tűző napon harmados kukoricában vagy negyedes répában dolgoztak. Dél felé hazaszaladt a cselédasszony, hogy gyorsan megfőzze vagy megmelegítse az ebédet. A nagyobb lány félkézkosárban vitte ki apjának a meleg ennivalót. A kocsisok, béresek délben valami fa árnyékába húzódtak. A jószágot szekérhez, kocsihoz kötötték. Enni adtak nekik. Mikor a lovak szénája elfogyot, a zabostarisznya kiürült, a kocsisok még sapkányi „pótabrakot" adtak kedvenc lovaiknak, a vetőmagnak szánt kukoricából. Persze csak akkor, ha a gazda nem járt a közelben. Az egész nap munkába temetkezve telt el. Csak estefelé érkeztek vissza a majorba a fogatok fáradt ökrökkel, izzadt lovakkal, elcsigázott emberekkel. A szekereket, kocsikat sorba állították a góré eiőtt vagy a majorudvarban. A rúdvégeknek egyvonalban kellett lenniük! 68