Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978
A jószágot az istállóba engedték. Kezdődött az esti munka. Etetés, tisztogatás, itatás, almozás. Volt, aki beteg vagy megsérült állatával bajlódott, vagy az elszakadt szerszámot javítgatta. Csak a besötétedés után került haza a cselédember a családjához. Fáradtan és szótlanul ette a vacsorát. A gyerekek már ágyban voltak. Nem is igen látták aznap apjukat. Vacsora közben vagy utána beszélték meg az asszonnyaLqz aznap történteket, fontosabb dolgokat, elintéznivalókat. Az asszony ki nosott, foltozott, vagy vasalta a megszáradt ruhadarabokat. A lámpá-óltássaí aztán megint lezárult egy nap a pusztai ember életében. A nagyobb fiúk az istállóban háltak az alomszalmán. Ha hosszúnak találták az estét, vagy unatkoztak, elővették a kártyát, gyufára huszonegyeztek, durákoztak, ,,pisiácsoltak". Olykor hahotázva, olykor csendesen játszottak, míg a fali mécses derengő fényében el nem álmosodtak. A .hetesek' elfoglalták helyüket a deszkaágyon. Ök egy héten át éjjel vigyáztak a jószágra. A kártyások elcsendesedtek már. A meleg trágyaillatban elszenderegtek az alvók. Csak félálomban hallották az állatok ropogó kérődzését, buffogását vagy a láncok csörgését a jászolkarikában. Az ökrök jó része lefeküdt már. A lovak fejüket lógatva, három lábon pihenték ki a nap fáradalmait. Az éjjeliőr magára terítette köpönyegét. A hetesre rádobta a pokrócot: „Aludj, majd én rájuk nézek!". Aztán vette botját, az ajtón kívül tapogatva kereste az egyenes utat. Elindult szolgálatára. Körbejárta a majort, majorudvart. Nem lát-e idegent? Eloldódott-e valamelyik jószág kötele? Nem keveredett-e bele valamelyik borjú a maga vagy a másik kötelékébe? A körbejárással lassan telt az éjszaka. Virradatkor hazament, lepihent ő is. A többieknek pedig új nap, új munka kezdődött. Igy ment ez télen-nyáron, hosszú éveken át. A cselédember a napi fáradtságtól hamar elaludt. Nem így az asszony! Az ébren volt még egy darabig. Hisz ő volt a család őre, összetartója, nevelője, irányítója, kiszolgálója, védője, a hivatalos ügyek intézője. Hány és hány éjszakán töprengett a család gondja fölött? - Elhullott a hízó. Mit eszünk a télen? Fogytán a lisztünk. Itt vannak az ünnepek. Kitől kérhetnénk kölcsön? A malacok is betegek. Nem veszi meg őket senki. Pistinek csizma kéne. Lefagy a lába az iskoláig. Marinak nagykendő. Igen fázékony. Az „ember" összeszólalkozott a gazdával. Nem lesz-e baj ebből? Nem adják-e oda a kiskönyvet? Hova is mehetnénk akkor, ki a nagyvilágba? Ki fogadna be minket hat gyerekkel? 116 A cselédsors kegyetlen volt, mert kényszerű elkötelezettséget, örökös hajszoltságot, szegénységet, helyhezkötöttséget és alázatos viselkedést jelentett. Jelentette még a sivár pusztai élet vállalását, a lenézést és a jobbára örömtelen életet. A cselédek függő helyzetét nagyon kihasználták az uradalmak. Pl. a tatai uradalom vezetősége - írja Szabad György - a cselédekben csak eszközt látott a nagyobb jövedelem elérésére. Szentgyörgypusztán is maximálisan kihasználták a cselédek erejét. Szidalmakkal, fenyegetéssel, büntetéssel és ütleggel szorították őket a nagyobb munkára. 117 69
