Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

sze. A Gyertyánosi láp egyik árnyas erdejéből, ahol az út háromfelé ágazott, indult meg a hajtás. Nyúlra, szarvasra, őzre, vaddisznóra vadásztak. Délben visszatértek kiinduló helyükre, és zöld ágakból font sátrak alatt fogyasztották el az ízletes vadpecsenyét A hajtókát távolabb, a tűz mellé telepítették. Azok ott szalonnát vagy kolbászt ettek, sütöttek. A vadászat több napig tartott. Ilyenkor a kormányzó különvonata napokon át vesztegelt a szántódi állomáson. Mindenfelé lovasrendőrök járták a környéket. A vasúton őrt állítottak, nehogy valaki robbantással ledobhassa a sínekről a vonatot. Az erdőt is lovasrendőrök vették körül. Az apátság is rendezett egykor egy hasonló vígasságot, lakomát, a Tótoki-lápon túl levő Borsos-keresztnél.

113 Tizennyolc kocsis vitte az urakat, akik Tihanyból, Pannonhalmáról, Székesfehérvárról és más távoli helyekről érkeztek. A kocsisok a vigalomban azonban nem ihattak. Szántódra visszatérve az urak pénzt adtak össze a kocsisok részére. A kocsisok a pénzen bort vettek a nagypincénél. Jókedvük lett és énekelni kezdtek. A jószágkormányzó kijött a kastélyból: „Még itt van az apátúr, hogy mernek ilyen lármát csapni!" Azok azt felelték: „Hiszen csak énekelgetünk, mert jókedvünk van!" A következő napon az egyik kocsist, aki közbeszólt, büntetésből az ökrök mellé helyezték, össze nem szoktatott, rossz ökröket kapott, hadd vesződjön velük. De bíz az szépen betanította őket. Erre két hét múlva ismét visszahelyezték a lovakhoz. De ő nem akart menni. Ővele ne játszanak! Végül is megígérték neki, hogy Zalaapátiból a két legszebb csikót választhatja. Ebbe beleegyezett. A két új gyönyörű csikó megvigasztalta. Nem tehettek mást, mert Varga János a legmegbízhatóbb, legjobb kocsisuk volt. Szüajmairhák Szántódpusztán Szép színfoltja volt a szántódi gazdaságnak az a negyvennyolc szilajökör, amely a szekeret húzva a majorudvaron, a dülőutakon vagy a szántóföldeken tűnt fel. A komoly igaerőt ezek képezték az apátsági földeken. Járás közben össze-összekoccantak fekete hegyben végződő „címeres" szarvaik. Legelés közben, mint két lepkeszárny emelkedtek fel a kanászkürtnek való gyönyörű tülkök. A vályútól hazatérőben, az istállóajtóban okosan elbillentették fejüket, hogy szarvaikkal fenn ne akadjanak. Az erős, hatalmas állatokat kipusztulásra ítélte a gyorsabb ló és a még gyorsabb gép. Érdemes felidéznünk, filmre kellett volna venni, hogyan történt a szilajok igába törése. A szilajokat valahonnan Fejér megyéből és az Alföldről hozták. Sosem voltak még befogva, úgy kellett őket „betörni". Zalaapátiból csak az 1930-as években kapott az uradalom szilajokat.

114 Minden ősszel jött 20-25 darab. Jelentkezett értük Pusztakapoly, Jaba, Tóköz. Szántód választhatott magának először, hatot, nyolcat. Persze, hogy a legszebbeket választották. Nézegették, vizsgálgatták, „összepározták" őket, melyik melyikkel lenne szép pár. Hármas fogatban tanították be őket. Elöl állt az „előőrs", utánuk a „közép" és hátul a „rudas". Rudasnak, azaz hátulsó párnak jó nyugodt ökröket 63