Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

Szántódon egész generációk váltották fel egymást a szolgálatban. Kol­ler Márton, zalavári apát (1926) a „hűség" példaképeként említette a szó­székről mondott esküvői beszédében, hogy a Rudolf család már 280 éve van kimutathatólag a Szent Benedek rendnél. 108 A Bresztovics (Bánfalvi) család dédöregapja is már Szántódon szolgált. A Varga család (1964) már 256 évet töltött el az apátság szolgálatában. Sza­bó Istvánék (gazda-Szabó) és a Vasicsek (Vári) család 300 évnél is többet számol. E régi családok legtöbbje az ősi zalavári birtokról, Zalaapátiból, legtöbbször Tihanyon át került Szántódpusztára. Többgenerációs családok voltak még a század elején a Sarok, Kovács, Szabícs, Nyárádi, a két Bodri család. 109 A révnél a Popp és a Baranyai család. A Baloghok (révi-Balogh) három emberöltőn át töltötték be a komposgazda szerepét. Ilyen megszokott, régi, ismert családokkai könnyebb volt dolgozni, dol­goztatni. A kormányzók, apátok, gazdatisztek, intézők váltották egymást; a cselédség maradt. Vojnics Döme kormányzó idején (1900) híres volt a ménes. Károly Fe­renc intéző idejében Szántód mintagazdaság volt. Márkly István gazdatiszt besározott trágyatelepekkel kísérletezett. Hadarics Elek segédintézőt, Nagy Vencel kormányzót, Boross Jenő intézőt emberséges vezetőnek ismerték. Bo­ross intéző Tóközön érte meg a felszabadulást. A tóköziek annyira becsülték, hogy harminc holdat mértek ki neki is a földosztáskor. Ő azonban csak tíz holdat fogadott el, később erről is lemondott a volt cselédek javára. 110 Szántódpusztán nem volt annyi szentgyörgynapi, újévi jövő-menő ember, mint más somogyi vagy vasi uradalmakban. Mire a szolgálat letelt, a legtöbb­jüknek sikerült egy kis házhelyet, egy kis földecskéi szereznie. Ezért kemé­nyen meg kellett dolgozniuk, minden fillért félre kellett tenniük, éveken át az önkéntes szegénységet vállalniuk gyermekestől együtt, hogy hőn óhajtott ter­vük valóra válhasson. A kiöregedett vagy elköltözött családok ma a környéken élnek, új bú­torok között, új házban. Gyermekeik ugyan elszéledtek a pusztáról, de uno­káik előtt tárva-nyitva áll, ami azelőtt olyan távol volt tőlük: az iskolák kapuja. Úri passziók (Horthy Szántódon) A régi világban a jobbágy keveset látta földesurát. Csak lefüggönyzött grófi hintókat és nehéz kocsik vonulását látta. A tatai gróf Eszterházy azon­ban kivonult teljes díszben, 100 főnyi tisztikarával az úrnapi körmenetre. A cselédség erre az alkalomra sötétkék, világoskék, szürke, sárga és fehér ,,for­maruhát" kapott. A menet két oldalán a várbeli hajdúk mentek fegyverrel, veres nadrágban, a várhadnagy vezetésével. Ez a földesúri hatalom fitogta­tása volt. 111 A két háború közötti időben a földbirtokosok általában csak őszi vadá­szatokat rendeztek. A harmincas években Horthy is többször vadászott a szántódi erdőkben. 112 Úri társaság vette körül. A vendégeskedésben a bálvá­nyosi Satzgerné járt elöl. A hajtókát, vadőröket a közeli vidékről szedték ösz­62

Next

/
Thumbnails
Contents