Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

Huszár Tamás apjának, aki urasági bognár volt, ebben az időben telt le a negyven éve. Háza még csak félig volt kész, mikor az intéző felmondott neki. Ö pedig kijelentette, addig ki nem megy, míg a háza el nem készül. Végül is kénytelenek voltak elismerni igazát. Fogatokat kapott, hogy házát befejezhesse. Bors kormányzó idejében ki kényszerítették, hogy ne lakjon két család egy szobában. Vass Mihály jószágkormányzó idejében két napig nem dolgoztak, tehéntartást követeltek. Meg is kapták. A sztrájk szervezésében Varga Sándor béres, Szabics Péter kocsis és Bresztovics István vettek részt. Aratás a szántódi határban A szántódi határ gabonáinak aratását hagyományosan a zamárdiak végezték. Az uradalom nem akarta cselédeit kivenni a soron levő egyéb munkákból, azért ezt a megterhelő munkát részes aratókkal végeztette. Az arató munkások már a tél vége felé megkezdték az előkészületeket. Februári vasárnapokon összejöttek és beszélgetni kezdtek az aratásról, hogy lesz, mint lesz. Március 15-ig meg kellett kötni az aratási szerződést. Az uradalom aratógazdája jó időn keresztül Nóvák Ferenc volt. Tizenkét éves koráig járt iskolába. Tizenhárom éves korában már marokszedő, a tizennegyedik évtől pedig már kaszás volt. Az aratógazda tisztét 1929-től egészen a felszabadulásig látta el. Sokat tud mesélni az aratásról. Nehéz dolog volt az aratás. Fél háromkor ki a mezőre, este tízkor pedig haza. Sokszor még enni is alig tudtak a nagy fáradtságtól. Később már beletörődtek. Hajnali 3—4 órakor kezdték meg a munkát. Indulás előtt aratópálinkát kaptak, fé! decit. Azután nekiálltak a munkának. Fél nyolckor, mikor már egy másféíholdas táblán kiértek, megreggeliztek. Az evési idő fél óra volt. Reggelire húst, sonkát, szalonnát hoztak. Ha nehéz volt a munka, vagy megdőlt a gabona, erdősen felverte a bükköny, akkor fél óra kasza-kalapálás volt. Naponta kétszer. Délben egy óra volt az ebédidő, fél óra kalapálás. Ha a kalapálással előbb végeztek, a maradék szabad idő alatt mindenki aludt. Ha dőlt volt a gabona, egy-két ember hamar a hűvösre ment: kimerültek, ott pihentek egy kicsit. Ilyenkor az aratógazda is kaszát fogott, beállt a pihenők helyére. Délre megjöttek az asszonyok. „Cserén-vékában", a hullámos szélű, fehér vesszőből font kosárban hozták az ebédet. A cseréplábosban leves volt. Külön edényben a főzelék. Aztán hús, tészta és néha gyümölcs is. Pénteken rendszerint bablevest ettek. Más napokon gulyást, húslevest, hozzá paradicsomfőzeléket. Majdnem mniden napra kellett a hús, ez adta az erőt. A tésztaféle kelt tészta volt, bukta dióval, lekvárral vagy mákkal. Aztán rétes és fánk is volt. Gyúrt tésztafélék is: pozsonyi kifli, pogácsa. Ebédkor csoportosan letelepedtek a fa alá. Mindenki kiteregette, amit hozott. Mindegyik asszony különbet akart felmutatni, mint a szomszédja. Volt gyümölcs is: alma, körte, nyári barack, nagy szemű cseresznye stb. 55