Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

Hogy merre sodorta a nagy vihar a szántódi cselédembereket? Szabó Pál Szerbiában, Olaszországban, Romániában harcolt, végül Oroszországban Kijevnél fogságba esett. Csanádi József Szerbia után Oroszországot járta meg. A visszavonuláskor hastífuszt kapott, három napig lázban volt, úgy esett el.

98 Szabics József a kárpáti harcokban halt meg. Mellébe vágódott a kartács, elesett, égett a tűz a mellében. Egyik társa, egy erős „gyerek", a lövészárokban keresett menedéket, melynek sarkában égett a tűz, melynél a sebesültek melegedtek. Futás közben lövést kapott, kifordult hassal zuhant le, üres volt az oldala, látni lehetett a tüdejét, holtan esett bele a tűzbe." Huszár Tamás az orosz frontra, Vladini-Volinszkbe került. Onnan a román frontra, Lúgosra. 1917-ben az Ojtozi-szorosban majdnem nyakig érő hóban meneteltek. Ott hallották a hírt, hogy Ferencz József meghalt. Azután az Isonzó, Doberdó, Piave következett. Az őszirózsás forradalom hírére gyalog indultak hazafelé. Sok volt az elhagyott kocsi, ló, de mégis inkább a vonatra kapaszkodtak fel, mert kocsin legalább két hétre való élelem kellett volna. Hazafelé az osztrákok elvették tőlük a puskát, oldalfegyvert.

100 Bánfalvi Lajos Reichenbergbe vonult be. Négy és fél évig volt katona. 1918-ban egy Udine melletti kiképzőtáborba került, tüzérek közé. A forradalom híre ide is eljutott. Az egységek széthullottak. Az emberek felnyitották a raktárakat, bakancsot, kenyeret, ruhát szereztek onnan, de később eldobálták, mert nehéz volt cipelni. Az egyik vagonban rumot is találtak. Szeszmérgezésben rengetegen meghaltak. A halottaknak habzott a szájuk. 1918 decemberében Bánfalvi Lajos a budapesti tüzérekhez kapott beosztást. Balassagyarmaton visszaverték a cseheket. Március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásakor Miskolcra ment. A miskolci téglagyárnál harminc ágyújuk volt. Kassa—Eperjes környékén négy hétig tartották a vonalat, majd szabadságot kapott. Mire a szabadságról visszament, Szerencsnél találkozott századával, amely pihenőben volt. Azután leszerelt, hazajött. Dombóváron a vonat tetejéről látták, hogyan vonulnak be a románok. Egészen Siófokig bejöttek. A háború végén, itthon a „fehérek" összeszedték a vörös katonákat, és nagyon megverték őket. Zamárdiban egy Hutya nevű kaposvári százados volt a parancsnok. A községi szállodában rendezték be irodájukat, és folyton mulattak. 1919 augusztusában a vonatról szedtek le harminc embert, és agyba-főbe verték őket. F. I. bizalmit a liceumgyepü mellett verték agyon. A pusztán 1919-ben ijesztgették a népet, hogy ne igényeljenek földet, mert különben felmondanak és hova mennek a nagy családdal, mi lesz a sok gyerekkel. A katonáknak tartottak fenn házhelyeket meg földet is, de a pusztaiaknak nem adtak. Az Árpáskertet és a Bazsi-tanyai dűlőt eladták nagy pénzű embereknek. Cseléd, ha tudott volna is, nem vehetett földet, mert ráfogták volna, hogy lop, és azonnal felmondtak volna neki. Ugyanakkor egy endrédi erdőmérnök egy éjszaka ötven méter fa árát kártyázta el. özv. Csanádi Józsefné, szül. Kovács Juli néni édesapja is vehetett volna földet, hisz pénze volt a bankban, de nem mert venni. Kanász-számadó volt, akár hat anyadisznót is tarthatott, akár húsz süldőt is eladhatott egyszerre. Földet mégsem mert venni, pénze elúszott a hadikölcsönben és a pénz lebélyegzésében. 54