Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

Miért adta a király e kulcsfontosságú helyet Szántód falucskához? Mert ez teljesíti ezer éven át a „köldökzsinór" szerepét, vagyis életbevágó összeköttetést teremt a monostor és a vízen inneni somogyi birtokok között. Ezen a vízi úton jött ezer éven át a parancs, az ellenőrzés, irányítás, terv, fenyítés vagy előkelő vendég; de ezen át ment az udvarnép szolgálni a monostorba, ezen át továbbították a gabonás szélkereket az örvényesi malmok felé, itt ment át minden földi jó az előkelő szomszéd kamráiba, pincéibe, meleg szobáiba. Szántód pusztától a rév el nem vitatható. Azért a révi átkelés rövid történetét itt adjuk. A rév jelentősége az alapítás óta megvan. Tihany falu és a monostor felépítése Somogytól sok fát, élelmet, gabonát, húst, bort, munkáskezet, igásjószágot igényelt. A török alatt a forgalom szünetelt.

73 1708-ban már megint az apátság rendelkezik a rév felett. 1784-ben a megye felszólította az apátságot, hogy a somogyi oldalon álló egyszerű ház és fészer helyébe egész évben megszállásra alkalmas csárdát építsen. Kazinczy ebben az időben látogatta meg barátját, Pálóczi Horvát Ádámot szántódi birtokán. 1802-ben, mikor az apátság visszakapta birtokait, a partokat megerősítették. 1818-ban már naponta többször is fordult a révhajó.

74 1839-ben felépült a mai Révcsárda, a megnagyobbodott utasforgalom ellátására. 1848ban a révet bekapcsolták a postai forgalomba.

75 A Révcsárda előtt állt meg a postakocsi. Veszprém felé itt'kellett átszállni. 1849 augusztusában itt kelt át szabadcsapatával Noszlopy Gáspár, Somogy megye kormánybiztosa, hogy az osztrák sereg átkarolása elől kitérjen. 1758 főnyi serege lovaival, ágyúival, szekértáborával együtt öt nap alatt kelt át a tavon.

76 A századfordulón az átkelést már három komp bonyolította le. Az utóbbi hatvan év történetét a leghitelesebb tanú, Balogh Lajos mondta el, aki konvenciós révészlegényből lett a Révcsárda tulajdonosa.

77 A kompok egyenként 20 m hosszú, 6 m széles, magas oldallal ellátott csónakok voltak, lapos fenékkel, óriási teherbíró képességgel. A hajót hat ember húzta, a hetedik a révészgazda volt, aki a kormánynál ült. A révészlegények a révészgazdának minden esetben engedelmeskedni tartoztak. Az egyik komp a vitorláskomp volt, amelyen harmincméteres árbocfa nyúlott föl a magasba. Az volt a szép - mondta -, ha nyugati szél fújt, amely kissé megdöntötte a vitorlákat, és öt perc alatt a túlsó parton voltak, még ha harminc ló állt is a kompon. Oldalszélnél 3-3 ember és egy kormányos 3/4 óráig is evezett, míg átvitte a 'kompot. Erős ellenszélben az evezés két óra hosszáig is eltartott. A kő szállítására a „küeskomp" szolgált. Kikötője a mai Lánggyári üdülő partjainál volt. A kikötő helyén ma is kőrakásokon feneklik meg a csónak. Régebben nagyobb telek voltak, decembertől márciusig jártak a kocsik. Minden évben 1000 űrméter cserfát kellett az apátság részére átszállítani. Ilyertkor megkémlelték a jeget. Ha nem bírta el a fogatot, a fát a révészeknek kellett szánon áthúzni. A szántódj kocsisok hosszú sorban lerakták az ölfát a Balaton havas szélére. A révészek „tüskehidat" raktak a Balatonra lejárónak, két méter fát raktak fel egyszerre szánkójukra, és jégpatkóval, 43