Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

tóik, hogy mindkettőt lebontják, és helyettük a somogyi oldalon minden igényt kielégítő új csárdát emelnek. 1839-ben készült el a ma is ismert Révcsárda, mintegy kétezer forintos költséggel. Épületében borospincét, ivót, nagy konyhát, bolthajtásos lakószobákat és vendégszobákat alakítottak ki. Az ivót nehéz, tölgyfából faragott asztalokkal és padokkal rendezték be. Az udvaron tágas ,,lábas-színt" is építettek, amely menedéket nyújtott az itt megfordult úri hintók, parasztszekerek, komédiáskocsik táborának. A csárdában kapott lakást a „komposgazda" és a „révészlegények" kis csoportja is.'

1 Valamennyien az apátság konvenciós cselédei voltak. Az átkelési díjakról az apátságnak számoltak el. A Révcsárdát a század elején a komposgazda megvette, így üzemeltette tovább. Az eredeti, vastag, összefaragott tölgyfa asztalokat, padokat az első világháború után szórták ki az udvarra, majd a tűzre vetették őket. A lábasszínt - miután a Révcsárda új kezekbe került - 1965 táján lebontották, mert akadályozta a gépkocsiforgalmat. A csárda ma teljesen az idegenforgalmat szolgálja. Csokonai emlékét a csárda feljárati lépcsőjénél egy emléktábla őrzi. Az emléktábla szövege nem helytálló, mert a költő „A tihanyi ekhóhoz" с költeményét nem e csárda falai között, hanem a füredi baricskai erdő holdvilágos árnyában írta, keserű bánatában. Pálóczi emlékét ugyancsak emléktábla jelöli. A Révcsárda a hatvanas évektől fogva idegenforgalmi nevezetesség lett. Mellette modern szálloda, a Touring Hotel épült, melynek emeleti szobáiban az ide látogató külföldi vendégek szállhatnak meg. A gőzhajózás gondolatát a reformkor szülte. Mikor a hajózás megindult, Szántódnak is hajóállomást terveztek. A rév keleti szomszédságában emberderék-vastagságú tölgyfa oszlopokat vertek le. Ezek tartották volna azt a hosszú fahidat, amely egy mesterségesen feltöltött kis szigetre vezetett volna. Innen lehetett volna hajóra szállni. A híd egy része már el is készült. 1848 januárjában Hertelendy Károly még azt jelentette Széchenyi Istvánnak: ,,. . . a füredi kikötő épül, de a szántódi lassan megy, mert sok fa kell hozzá".

72 A közbejött tél vihara az építményt tönkretette. Építése abbamaradt. A szántódi rév Ami Szántód nevét ismertté tette, az nem a háttérben meghúzódó kis puszta, sem a Kőrösheggyel összeházasított vasúti állomás neve, hanem a szántódi rév. Ilyen szép környezetben, hegy és víz lágy ölelkezésében csak itt kelhet át az ember a tó tükrén. Az üdülők, kiránduló csoportok, turisták ezrei keresik fel e gyönyörű tájat, hogy felejthetetlen élményeket szerezzenek egy egész életre. „Szántód partjainál" megáll és mereng a költő. Azt azonban kevesen tudják, hogy e fok, ahol a költő merengve megállott, szinte előretolt aljasként, ezer éven át Szántódhoz tartozott. Adományozását Koku-Szarma (azaz Tó-Öble-Karéja) néven már az alapítólevélben olvashatjuk. 42