Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

a kastélykert szép fenyőfáit, a domb alatti út hársfa-sorait, a dombtetőn és a domboldalakon ültetett nemes gyümölcsöket: az almáskertet, körtést, barackost, dióst, cseresznyefa-allét és a szilva s kertet, akkor láthatjuk, hogy Szántódpuszta egészen egyedi vonásokat, valóságot, elrendezést és célszerűséget, szépséget hordoz. Múlt századi tervek, beruházások a jövedelem fokozására A XIX. század harmincas éveiben mozgalom indult a Balaton menti földbirtokosok körében birtokaik, főleg legelőterületük növelése érdekében. Céljaik elérésére a Balaton lecsapolásának tervét vetették föl. A terv délibábként ragyogott szemük előtt, de nem számoltak az ebből eredő következményekkel. A terv szerint két öles vizet akartak a tóról levezetni. A szárazra került területből Somogynak 55 000 hold jutott volna. Zamárdit és Szántódot 3554 holddal kecsegtették.

66 A főapát és a kormányzó ellentmondtak a tervnek. Bejelentették, hogy a szántódi tavat mostanában rekesztették el a Balatontól nagy körtséggel. Az így nyert területet továbbra is halastónak, nádasnak és vadas-tónak kívánják megtartani. Ellentmondtak a tervnek azért is, mert a Balaton vízszintjének leszállításával nekik Füreden tetemes költséggel új fürdőt és új hajóállomást kellene építeniük.

67 1847. május 29-én Szántódon tartottak egy vízügyi tanácskozást, melyen megszabták, hogy a lecsapolást csak négy láb mélységben fogják végrehajtani. Az apátság ebbe sem egyezett bele. A tervet mégis végrehajtották. A vízszint négy lábnyit apadt. Az apátságnak 5000 ft-nyi költséget kellett fizetnie. Viszont kapott ezer hold homok-fútta száraz legelőt, amely azelőtt jó füvet termett és harmincezer kéve nádat adott. A fű kiszáradt, a nádas helyét most a zsombékos verte fel.

68 Ez a legelő, amely Baiatonföldvártól Siófokig a Balaton-parton húzódott, később a juhászainak és a ménestartásnak lett az alapja. A gazdaság vezetőit továbbra is foglalkoztatta a legelő bővítésének ügye. Ezt a saját kebelükön belül kívánták megoldani. A szántódi tó (berek) vize a Balatontól való elrekesztés után ugyan összezsugorodott, de még így is számottevő területeket öntött el, kivált nagy esőzések vagy hóolvadások után. Eltervezték: ha az összegyülemlett vizet mély gyűjtőcsatornákba gyűjtenék, vezetőcsatornákon elvezetnék és vízátdobással a Balatonba küldenék, újabb jó legelőterületekhez juthatnának.

69 Tervüket 1840-ben végrehajtották. A gyűjtő- és elvezetőárkok elkészültek. A víz az árkokba és a major nyugati szélén levő mély nádasba húzódott vissza. A régi töltésűt ismét szárazra került. Ezt megjavították. Most már a rétet rövidebb úton közelíthették meg. A gazdaság több száz hold jó kaszálóval és legelővel gyarapodott, mely a sertéstenyésztést és a tehenészetet nagymértékben segítette. Ez idő tájt fogtak hozzá a Révcsárda építéséhez is.

70 A somogyi oldalon levő csárda már rozzant állapotban volt, hisz az még 1784-ben, a vármegye felszólítására készült. A tihanyi oldalon álló csárda ís omladozott. Elhatároz41