Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

1742-ben sem nyughattak. A határjeleket megrongálták, a makkot feletették sertéseikkel. 1745 telén aztán nagy verekedéssel fejezték be folytonos zavargásaikat. Ügy történt: a zamárdiák és endrédiek nyomoztak az erdőkben, hogy nem legeltet-e valaki a tilosban. A kőröshegyiek bizony jól behajtották sertéseiket a Hármashegy felé. Találkoztak és összeverekedtek a Hosszúhegy tetején. A kőröshegyi Torma János odaugratott lovon és kiadta a jelszót: „Lődd, vágd, öld, az ördög-te rem tette endrédi embereit!" Erre a 'kőröshegyiek, mint a darazsak mentek az endrédiekre. Fitos Gergely endrédi hajdú pedig az endrédieket biztogatta: ,,Most legyen meg a harc, mert jobb módunk nem volt, mivel kettőnkre s hármunkra alig jut egy kőröshegyi ember, azért utolsó csepp vérünket kiontani ne bánjuk!" És egymásra rontottak. Nagy verekedés támadt, sokan megsebesültek. Stájer János zamárdi takácsot agyonlőtték, A kőröshegyiek három sebesülttel a verekedés urai maradtak. A határsértésekre állítólag a kőröshegyi birtokos, Széchenyi gróf biztogatta őket. Később már összetűzésekről nem hallunk. Egy időben, 1736-ban az endrédiek is kellemetlenkedtek az apátság! birtokon. Az apátság csikósa panaszt tett a főapátnak, hogy háromszor megszántott földjét az endrédi kálvinista lelkipásztor meg a mester erőszakkal bevetették, learatták és el is vitték. 1741-ben leltározták a szántódi majort

49 A leltározás igen siralmas képet mutatott. A majorudvarban csupán néhány rozzant kocsit, szekeret találtak. A baromfiak száma is a szegénységet mutatta, összesen 18 lúd, 52 tyúk és csirke, 10 réce, 11 pulyka akadt az egész majorban. Ekkor lehetett Szántód hanyatlása legmélyebb pontján. Nemsokára azonban a jövedelem emelkedni kezdett. Valaki kezébe vette a puszta irányítását. A fő jövedelmet a kukorica, nádhaszon és a rét adta. Sertésekből, marhákból 300 forint volt a bevétel. A halastavat évi 50 forintért és 5 mázsa halért négy tihanyi és egy zamárdi ember bérelte. A gubacs jövedelme 150 forintot tett ki.

50 Kik állhattak a fellendülés mögött? Érdekes megnéznünk, hogy az endrédi rk. plébánia anyakönyvei milyen neveket tüntetnek föl ebből az időből Szántódról.

51 1749-ben Fejes, Füstös, Janucsek, Kocsova, Bence, Rózsa és Márk nevű családokat említi az írás. 1751-ben Kovács, Kugli, Szabacsy, Miller, 1752-ben Mészáros, 1755-ben Lengyel nevű családok voltak Szántódon. Húsz évvel később, 1771 körül pedig már ezek: Szabó, Birolt, Szűcs, Varga, Német, Szij, Petri, Horváth, Nagy, Lengyel, Pető, Gajer, Szupper, Gottlieb, Bógn

er, Egréczi stb. Nyilvánvaló, hogy a felsorolt családok nem mind a majorság jobbágyai voltak. A Janucsek, Kocsova, Kugli, Szabacsy, Miller, Szy, Szupper, Gottlieb, Bógner, Egréczi családok vagy bérlők, vagy gazdatisztek, boltosok, vagy kocsmárosok lehettek. Mindenesetre valamennyiüknek érdemük lehet a majorsági gazdálkodás megerősödésében. 27