Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

Az elhagyott, a felégetett falvakat felverte a gyom, dudva, bozót. A falvak helyét legtöbb esetben csak a lerombolt csonka tornya vagy a templom omladéka jelezte. A falvak nevei dűlőnevekké változtak csupán. Az apátságnak igen sok birtoka elveszett, elpusztult. Hozzá kellett látni a puszta betelepítéséhez. Szántód életre kel Amikor az apát felemelte szavát a pusztai kóborlók és földfoglalók ellen, Szántódon már lakhatott egy-két család, és az apát az eltiltást éppen az ő érdekükben tehette. Az 1715. évi első hivatalos összeírás már lakott helynek említi Szántódot. Betelepült tehát a sokáig üresen hagyott puszta, amely ettől fogva mind fontosabb szerepet tölt be az apátság életében. Első lakói Szabó Péter bíró, Mészáros Pál, Tóth István, Pacsai János, Komlódi Mihály voltak, akik egyenként három köblös (két köböl 1 hl) jobbágytelket bírtak. Falunak említik a következő évben is, amikor csak Mészáros Pál és Komlódi Mihály voltak a lakói. Ugyanakkor megjegyzik a birtokról: ,,. . , ezen szántódj helynek elégséges szántóföldje, erdeje, rétje és szőlőhegye van, azonkívül egy halastava is vagyon (a rév környékén) és egy kőház az apáturasághoz tartozandó. Helyzete kedvező, három oldalról apátsági jószág (birtok) és a Balaton övezi, csak dél felől kell megvédeni a szomszéd birtokosoktól".

47 1720-ban, a második összeíráskor három család lakta: Mészáros Pál, Szabó Miklós és Szabó György. Az írás megjegyzi, hogy ezek apátsági szolgálatban vannak, birtokuk nincs. Két nyomásban gazdálkodnak, a földnek csak a felét használják, a másik fele ugarban van. A föld négy- és félszeres termést ad. Hogy a határból a foglaltakon kívül még mennyit használnak, nem lehet tudni. Csodálkozunk, hogy ekkor a faluban csak három család lakott, összesen kb. 15-18 fő. Ugyanekkor Karódon 66 fő, Bálványoson 10 fő, Endréden 29 fő, Adandón 15 fő, Kőröshegyen 19 fő és Kilitin 24 fő szerepel összlakosságként.

48 fme, ez maradt a török után! 1726-tól kezdve, a fönt említett „déli szomszédok", vagyis a kőröshegyiek sok bosszúságot okoztak az apátságnak. Azzal kezdték, hogy saját határukban egy endrédi ember két sertését agyonlőtték, a sertéspásztort pedig megverték. Majd az apátsági erdőből tíz szekér karót hordtak el, és elhajtottak öt sertést. 1727-ben megrongálták a határjeléket. Közben Grassó apát terveket szőtt a jövőről. 1735-ben felépíttette a szántódi domb tetejére a Szt. Kristóf kápoinát. Ez azt jelentette, hogy a majorságot feltétlenül fejleszteni akarják. A kőröshegyiek tovább folytatták támadásaikat. 1739-ben megdézsmálták a nádast. 1740-41-ben (Zamárdi betelepítésének idején) önhatalmúlag makkot szedtek a szántódi erdőben. Majd fegyveresen mentek Szántód alá, és a maguk kívánsága szerint állapították meg a határt, s embermagasságú földhányással akarták azt állandóvá tenni. Az apát beperelte őket. A bíróság előtt a kőröshegyiek tagadtak és azt állították, hogy voltaképpen az apát hatolt be kőröshegyi területre. 26