Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

őse valamit letagadott. A név így öröklődött. Böjtös: talán édesanyja böj­tölt, hogy a szülésen szerencsésen átessen. Vagy már a felnőtt ember kap­ta ezt a nevet, akinek keresztelése előtt böjtölni kellett. (A jaki Szt. Jakab kápolnában levő medencében még felnőtt embereket kereszteltek.) Tüze: talán fellobbanó természetű ember volt. Vagy a legtüzesebb hó­napban, júliusban látta meg a napvilágot; vagy a nádasokat gyújtogatta. A Kölessed, Bab, Szem, Szőlős stb. nevek adása honfoglalás kori szo­kásokra vezethető vissza. Az édesanya köleskását, babot, egypár szem sző­lőt kívánt meg, amit lehetőleg meg is szereztek neki. A magok evése az akkori hiedelem szerint a termékenységet fokozta. De régi magyar szokás szerint, hacsak ezekről álmodtak is, kicsinyeiket így nevezték el. Innen szár­mazik az Árpád, Borsod, Búzád, Babod stb. név is. 29 A Péntek, Karácson, Vásár nevű emberek születése péntekre, kará­csonyra vagy a vásár napjára, azaz vasárnapra esett. A Hódos, Váró név talán a születést váró, holdvilágos éj emlékét őrzi. Bizatlan, Nyög (ő), Víg: az első bizalmatlan, megbízhatatlan egyént, a má­sodik nyögdécselő beteges embert, a harmadik vidám, nótás-füttyös legényt jelenthetett. Farkas: ő vagy valamelyik elődje bátor ember volt. Vagy ősüket a far­kastól származtatták, ürge: e név viselője személyiségét fejezte ki. Jelenték­telen, szürke, futkározó, mindenhez hozzákapó, gyűjtögető ember neve le­hetett. Madaras: fészekkereső, madarakat befogó ember neve. Csukka: szen­vedélyes halászé, szigonyosé, aki tilosban fogta be a vacsorára valót. Ka­lászi, Mégyő, Kerös: kalászoló, kalászgyűjtő, a második a megbízatásban el­járó, a harmadik keresgélő, talán kincsásó embert jelenthetett. A Tompa és a Bölcs név hordozójának szellemi képességeit fejezhette ki. A Kéjes köhö­gő, köhécselő, ,,hektikás" ember neve lehetett. A Vaska és Makk nevet makkegészséges, életerős, „vasgyúró" kisfiú neveként adták. E névanyag tekintélyes része a családi köteléket, rokonsági kapcsolatot vagy a származást jelöli. Ecse: (Ecscse) a kisebbik fi-testvér neve. (Balaton­henyén a legújabb időkig az idősebb asszony a rokon fiatalasszonyt öcsém­nek szólította. (Ös: hasonlított valamiben az ősre, akire még az élők visz­szaemlékeztek. Vőd: a benősült férfi neve. üke: (nagycsaládban) a legöre­gebbnek az ükunokája. Az Egyed, Első, Hármas, Unoka stb. nevek a születés sorrendjére utal­nak, valaki elsőnek, harmadiknak vagy unokának született. Egyed = egyet­len gyermeket, egykét jelenthetett. E régi nevek eltűntek a századok folyamán. Némelyükük azonban csa­ládnév vagy helységnév formájában ma is él. Ki hinné, hogy a Paska (Pascal = húsvét) Böjté, Bene, Farkas, Márkus, Boda, Vida, Berta, Bőd, Papp stb. családnevek még ebből az időből származnak! (A papok ebben az időben nősek voltak, az apátság falvaiban szolgáltak, innen a sok Papp nevű csa­lád.) Helységnevekben maradtak fenn ezek a nevek: Cséb, Tarczal, Gyóta, őszed, Csorna, Hódos, Vid, Szőlős, Vaska, Hetye, Szele, Kölesd, Lőkös, Bá­bony stb. Hazánk térképén még sok ehhez hasonló helynevet találunk. Ezek mind a szép nevű elődök emlékét idézik. 22

Next

/
Thumbnails
Contents