Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

Szántód csendes és viharos századai Az 1267. évben kelt pápai bulla már falunak nevezi Szántódot, az elkövetkező háromszáz év alatt mégis hallgatnak róla az írások. Ezen idő alatt a mohácsi vész idejéig huszonöt apát és kormányzó váltotta egymást a tihanyi apátsági székben, akik főleg a birtoko'k visszaszerzésével és egyéb peres ügyekkel voltak elfoglalva. Az apátság egy évi összes jövedelme ezekben az években 100 arany forintot tett ki. Ebből azt látjuk, hogy a birtokok elhanyagolt állapotban lehettek. A mohácsi vész után a várak jelentősége megnőtt A király kivette a várakat a gyenge papi kezekből, és királyi várnagyoknak adta azokat. A tihanyi várral is ez történt. A várat megerősítették. Az egymást váltó várkapitányok a vár fenntartásához szükséges javakat nemegyszer erőszakos foglalások útján szerezték meg a közvetlen környékről. A foglalásokat Takaró Mihály kezdte Füred környékén, Gyulafi László pedig még nagyobb zsarolással folytatta azokat.

30 E foglalások később Somogyra is átterjedtek. Buda eleste után nemsokára Pécs, Ozora, Simontornya, Fehérvár is a török martaléka lett (1541—1544). E nagy veszteségek után a török egészen a Balaton széléig terjesztette ki uralmát.

31 1544-ben Endrédet járási székhelynek tették meg, és palánkvárat emeltek a falu nyugati oldalán. A várban 130—150 főnyi katonaság állomásozott. A legénység várőrzőkből, gyalogosokból, lovasokból és martalócokból állott. A martalócok rablócsapatai végigfosztogáttók a vidéket. A várnak néhány kisebb ágyúja és kis létszámú tüzérsége is volt, csupán megfélemlítés céljából. Az ágyúkhoz való golyó alig-alig akadt. 1554-ben a katonai szervezet erősítésére Koppányban területi parancsnokság, szandzsák létesült. Állomásai Karódon, Fokon és Bolondváron (Szemesen) voltak. Fokon kisebb hajóhad is vesztegelt. Körös-várost (Kőröshegyet) is járási székhelynek jelölték ki, ehhez tartozott Szántód is. A két járási székhely közé szorult falucska vergődése, keserves élete csak most kezdődött. Szántód környékén az élet megváltozott. A színes ruhákat viselő török görbe karddal, övében kétélű késsel felfegyverkezve járt. A lovas lándzsát hordott, és íjjal is fel volt szerelve. A török a magyart ellenségnek tekintette és szabadon gyilkolhatott, rabolhatott, gyújtogathatott. A török földesúr — a szpáhi, aki kimagasló vitézségéért néhány falut vagy várost kapott — szabadon rendelkezett a család, az aszszony és о gyermek sorsa fölött.

32 A sokféle adó, bírság, harácsolás, ingyen munka, továbbá a fuvar, a vendégeskedés követelése lehetetlenné tette a jobbágy boldogulását. A hódolt és be nem hódolt falvak között nem voltak meghúzható határvonalak. Állandóan folyta'k a végvári csatározások. Fonyód, Tihany és Szigliget a végsőkig védték függetlenségüket. Szántód, helyzeténél fogva a csatározások, súrlódások vonalára került. A Balatonon való átkelés lehetősége miatt itt élénkebb volt a figyelem, sűrűbben megfordultak a járőrök, kémek, felderítők, szabad rablócsapatok. A Balaton jegén történő jövő-menő támadások, a végváriak dúlásai, a haramiák fenyegetései és gyújtogatásai sem kímélhették meg a kicsiny falut. Csak 23