Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

A mocsarak nyílt vizeiben pontyok, csukák, keszegek és kárászok élnek. A csík már kiveszett. A berekben lomha járású, páncélos testű mocsári teknőssel is találkozhatunk. Mezeinken a nyúl, a fogoly gyakori. A fácán elterjedőben van. Tojásait mesterségesen keltetik ki, és százával engedik el a kis fácáncsibéket az alkalmas mezőszéleken. A partoldalakban gyurgyókák, partifecskék fészkelnek. A hazánkban oly ritka sarlósfecske a szántódi kápolna tornyában fészkel. Nyári délután seregestül csivitelnek és üldözik egymást körben, a kápolna tornya körül. Az ürge a száraz legelőkön él. A hörcsög ritka, a menyét, nyest elég sűrűn előfordul erdeinkben, de a mezőkön is. Nemes vadjaink, a szarvasok csapatokba verődve járnak. Viharként iramlanak át az erdőn, utat, árkot átugorva menekülnek. Értékes agancsaik nagy értéket képviselnek. Az őz is gyakori. A vadd isznók 20—30-as falkákban jönnek ki éjjel a mezőszélre, ahol tetemes kárt okoznak a vetésekben. A vadászok ritkítják soraikat. A vaddisznó falkákban néha fehér-foltos egyedek is előfordulnak. Talán még a makkoltatás idején találkoztak össze ezek ősei a szelíd konda tagjaival. A szerdai fanapokon megbomlik az erdő rendje. A kocsik, gépkocsik zajától, az emberi hangtól menekülnek a vadak. Néha a kis vadmalacok is elszakadnak anyjuktól, és magánosan kocogva futnak át az erdei úton, búvóhelyet, a sűrűt keresve. A borz a bokros erdőrészeket lakja. A rókát méreggel irtják. Számuk erősen megcsappant. Az erdei sikló a szántódi erdőkben 170 cm-re is megnő. A sárgás-zöld madarász-kígyó ma már nagyon ritka. Mókus minduntalan akad. Tölgyerdeinkben nyáron az énekeskabóca cserreg. Az út mellett pannongyík surran, a lombok közt vadgerle s kakukk szól. A völgyi utak felett tarka bogáncslepkék és kék csüngő-lepkék táncolnak a fényben. Csak észre kell venni a szántódi határ természeti szépségeit, hogy gyönyörködhessünk bennük. Hatalmas parancs, ai elajándékozott falu Szántód falucska a földművelés fellendülésének idején (a X-XI. században) települt be. Mint javakban bővelkedő hely, királyi birtok lett. Alig hogy elhódították a szántódiak a ritka-fás erdőktől a szántásra alkalmas földeket, hatalmas parancs hírét hallották. Nagy változás fog következni rájuk. Túl a vízen, a csendes szigeten monostor épül, magasra törő istenházaval. A monostor tövébe új falu telepszik. És nemsokára ők is a monostorhoz kényszerülnek erdeikkel, mezeikkel, nádas- és halászóhelyeikkei együtt. A király ajándékul adja oda földjüket, őket magukat és leendő gyermekeiket végtelen, örök időkre.

18 De hát mit tehetnek? A király parancsa és az új vallás szigora meghajlásra készteti még a keményebb térdeket és koponyákat is. 16