Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

lévő partot, és a földet „lezu h ontották". A leomló föld teljesen betemette a pincenyílást A friss földre ágakat tűzdelteik. Az eső elmosta a jeleket, így a föld háborgatásának semmi nyoma nem látszott. A kiürítési parancsra a nők, gyermekek elmentek. A férfiak egy ideig még a házakban tartózkodtak, később az istállókban közösen aludtak, az állatokra vigyáztak. Az állatállomány ekkor ez volt: 60 db tehén, 22 növendék, másfél-kétévesek, 14 ló, 32 ökör, 2 bivaly és 130 db hízott sertés, átlagban 170 kg-osak. Amíg a gazdaságnak megvoltak a tehenei, ökrei, borjúi, disznai, nem is volt baj, mert hisz addig mindig a „burzsujét" vitték. De amikor az már elfogyott, a cselédemberek disznait nézegették a katonák. Egyik háznál a nagymama sírásban tört ki, mikor látta, hogy éppen az ő disznaját szemelték ki a katonák. „Miért sírsz, Mamka?" - kérdezték tőle. — „Azért —, felelte szepegve - mert igen nézegetitek a hízómat, pedig nekem csak ez az egy van." — A katona vállon veregette és azt mondta: „Ne bojsza, Mamka, ne bojsza!". (Ne félj Mama, ne félj). Nem is bántották a disznaját, Pár nap múlva levágták a háziak, lett hús bőven. Megkínálták belőle a katonákat is, de azok nem fogadták el. A szántódiak négy hónapig voltak Endréden. Mikor visszajöttek, a lakásukban csak az üres bútorokat és a szalmazsákokat találták. A partoldali pincében minden holmijukat szépen megtalálták. Minden megmaradt. A pusztáról a takarmányt a zamárdiak hordták el. A góré padlásáról a sok árpát katonai kocsik vitték el Bálványosra, szabad szekéren. A magtárban csak a viktória-borsó maradt meg az egyik sarokban. Azt az apátság a front után elvitette Tihanyba. A kormányzó is lejött egyszer és érdeklődött, hogy mi maradt meg. Az állatállományból bizony csak négy ökör és két bivaly maradt. Két ökröt ezekből később a zamárdi földhözjuttatottak kaptak meg, hogy legyen mivel a földet művelni. A két ökör neve Csöndes és Bujár volt. A front alatt a szántódi kápolna tornyában katonai megfigyelő működött. Szántódat mégsem lőtték. A tihanyi oldalon a rév környékén rejtőzködő katonák között ugyanis ott szolgáit Vári János (Vasicsek) szántódi cselédember is. Ö megkérte a parancsnokot, hogy Szántódot ne lőjék, mert ott csupa szegény cselédember lakik. Az ezredes, aki Zamárdiban villatulajdonos is volt, meghallgatta a kérését. Lőttek ugyan Szántód felé, de mindig a puszta fölött süvítettek el a golyók. így Szántód, a sokat szenvedett ősi kis település, a vérzivataros napokban, a szülőföld iránti szeretetből a rombolástól és tűztől mentesen vészelte át a háborút.

1 Új tavasz az urasági földeken A sok izgalom, kétség, várakozás után végre felejthetetlen tavasz köszöntött Szántódra is. A balatonfűzfői állomás környékét még eltorlaszolták a birkózásra összefutott, kilőtt tankok roncsai, az elsüllyesztett komp is a Balaton hullámai alatt pihent még, a szántód-kőröshegyi útelágazásnál két kilőtt tank nézett farkasszemet, a révkörnyéki nádasokban még szétlőtt hordókat ringatott a víz; va108