Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

lamerre a Vasvár-Rábahídvég-Körmend térségében még viharzott a front, mikor a szántódlak új tavasza beköszöntött. Szántód gazdag, porhanyó földjére elsősorban azok gondoltak, akik évtizedeken át, forró nyarakon hullatták verejtéküket a kosszú kepékért és magas osztagokért. A volt aratómunkások összejöttek a zamárdi községházánál, A tűzoltószertár-ház kapualjában beszélték meg a tennivalókat. A szántódi birtokról térképet szereztek. Kiszámították, melyik tábla hány holdat tesz ki. öszszeírták az igénylőket. Megállapodtak abban, hogy a többgyermekes család többet kap, a kisebb családos kevesebbet. Azután név szerint kicédulázták, ennek jár ennyi hold, annak meg annyi. A hadifoglyok részére visszatartottak tíz hold házhelyet. A templom részére 60 holdat szántak. A volt aratómunkások a Zamárdihoz közelebb eső részt, a Kőhegy és a Komlós közti dűlőt választották. Jó földek ezek. Mikor végeztek a cédulázással, Nóvák Feri bácsi kijelentette: „Holnap fogjuk a láncot és mérünk". Az összegyűlt emberek közül valaki megkérdezte: „Nóvák, nem félsz, hogy felakasztanak?" (Az ágyudörgést még messziről lehetett hallani.) Nóvák Ferenc fölmutatta a röplapot: „Itt van a törvény, nézd-e!" - és meglobogtatta a Debrecenből kapott nagyméretű plakátot, amely megjött minden pártnak, a Parasztpártnak is. A plakáton rajta volt, hogyan kell eljárni, mennyit kell a volt tulajdonosnak meghagyni stb. Feri bácsi nem félt. Megértette az idők szavát. Legjobban azzal buzdította az embereket a földosztásra, mikor azt mondta: „Legyen végre a tiétek az a föld, amelyen annyit dolgoztatok!" Másnap kivitték a mérőláncot. És 1945. március második felében Feri bácsi mérte a földet. A cövekeket a kívánt helyen leverték. A föld végéről bekiabáltak, hogy hány öl, hány tized és kié. Felírták. Az iparosok három holdat kaptak, a többiek 3—4—6 holdat. Petnárék 9 holdat kaptak 9 gyermek után. A Fehér-kapui földosztásnál, ahol első nap 25 újgazdának mérték ki a földet, közreműködött még Farkas József (kádár) a Vasút utcából, Szabó Ferenc kisbíró és Szálai Lajos. A szántódiak, a volt gazdasági cselédek is megalakították a Földosztó Bizottságot. A pusztát Farkas József és Major Lajos képviselték. A kisebb családok 6-7 hold földet, a nagyobbak 10 hold földet kaptSk. Peitliék három személyre 7 holdat, Farkasék 6 személyre 10 holdat. A föld mellé két hold rét is járt, amit a közeli rétekből mértek ki. A volt cselédségnek a földmérésnél az az előnye volt, hogy abban a dűlőben választhatták ki a földet, amelyikben akarták. Valamennyien az első számú táblát, a Csemetekert melletti elsőosztályú földeket választották. Ezek közel estek a majorhoz. Valamennyi cselédet kielégítették, nem maradt ki senki. A földváriak is igényeltek földet a kőröshegyi határnál, nagy veszekedései kaptak is, de később visszamaradt a föld a szántódiak javára. A gabonát lábon mérték ki. A lucernásokat, kukoricatföldeket és az üres földeket is elosztották. Vetőmagot kaptak a magtárból. Most már csak az volt a gond, hogyan művelik meg a földet. A jószágot a háború elvitte. Csupán négy ökör és két bivaly maradt. Két ökröt a zamárdiaknak adtak. A másikakat három-három ember részére egyen109