Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
II. Urbanizáció, idegenforgalom
Fonyód a századfordulón több részből álló, fejlődésnek induló település volt, villa- és fürdőteleppel. Gőzhajóállomását és két fürdőházát a móló, ill. a villatelep mellett találhatták. Fonyód és Balatonboglár között lakatlan pusztaság húzódott, s csak egy részén volt állattenyésztés. Ugyanez mondható el a többi település között lévő területek hasznosításával kapcsolatosan is. A máriatelepi és keresztúri vasútállomás közötti szakaszon a szőlőkben lévő 43 építményt a fürdőzés céljaira is felhasználtak. Balatonkeresztúr fürdőélete már ekkor is jelentős; amelyet a 3 megépített fürdőház is igazolt. Balatonberénynek 2 fürdőháza volt. A gróf Hu'nyady gőzösnek itt volt a kikötője, s a mólóról egyenes fasor vezetett a vasúton túl lévő területre a Hunyady gróf nyaralójához. A Balaton nyugati partja mentén a „Lapos köves”, „Kis tanya”, „Tilalomfa” elnevezések mellett a „gróf fürdőháza” is utal a kialakulóban lévő fürdőzésre. Néhány adat a balatoni települések fejlődésére a századfordulón: 1802 1902 Balatonberé'ny 12 ház 168 ház Fonyód 6-8 ház 116 ház Boglár 20 ház 100 ház(Ebből 12 nyaraló) Siófok 10 ház 134 ház(Ebből 42 nyaraló) A felsorolt tények és adatok egyértelműen igazolják a fürdőkultúra kialakulásának idejét és a fejlődés első szakaszát. A századfordulótól az első világháborúig terjedő szakasz A századfordulón a Balatonon üdülők száma kb. 24-25 ezer fő lehetett, amely egy évtized alatt megkétszereződött. Az északi parton megépülő vasútvonal (1909-10), a legkisebb fürdőhelyek viszonylag gyors elérése tette lehetővé azt a jelentős fejlődést, amely a déli parton 1861 után kezdődhetett meg. A fejlődés a déli parton sem állt meg: Siófokon 1912-be'n megépült a város külső képét is meghatározó víztorony, megindult a csatornázás. Gyors fejlődésnek indult még Balatonföldvár. A szinte valamennyi települések esetében tapasztalható fellendülés a településhálózat lényeges változásához vezetett mind funkcióját, mind településmorfológiai képét illetően, mind horizontális vonatkozásban. A déli part egyre jobban vonzotta a gyermekes családokat; ekkor a fürdővendégek száma 5 5 -66 ezerre tehető. Ezt a fejlődést szakította meg az első világháború, s azt követően 1921-ben is csak alig 40 ezer vendég fordult meg a Balaton partján. A két világháború között a figyelem a Balaton felé fordult, mivel a trianoni béke következtében egy sor, korábban már jól kiépített és forgalmas üdülőhely esett határainkon kívül. Az 1930-as évek közepére a Balatonra érkező vendégek száma megközelíti a 272 ezer főt, amelyből közel 34 ezer volt külföldi. A magánvillák és nyaralók mellett a közintézmények megkezdték az üdülők, nyaralótelepek, szanatóriumok építését. A nyugdíjasok közül egyre többen telepednek a Balaton partjára. 64
