Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

II. Urbanizáció, idegenforgalom

A felsorolt tények igazolják, hogy a Balaton vendégforgalma viszonylag rövid idő alatt megnőtt, s hazánk legnagyobb üdülőhelyi forgalmi központfává vált.

Az őstelepülések funkciója, s általában a települések képe gyorsan változott. Egyes fürdő-, ill. nyaralóhelyek, amelyek a Balaton partjától távolabb lévő települések mellett fejlődtek ki, elszakadtak a volt település közigazgatásától, s önálló életet kezdtek, s funkciójukban, morfológiai viszonyaikban, korszerűségben lényeges eltérést mutatták a régi falusi települések jellemző vonásaitól.

Az üdülőélet az akkori társadalmi viszonyokat hűen tükrözte:- a földbirtokos arisztokrácia nyaralói elsősorban Balatonföldváron és Bogláron épültek;- Siófokon a vagyonosabb polgárok, a kiskereskedők, kisiparosok építkeztek;- az állami tisztviselők gazdagabb rétege Kenésén és Baliaitónialmádiban, a szegényebb rétege általában ott építkezett, ahol olcsóbb volt a telek;- a munkásság és parasztság részére alig jutott hely a Balatonon.

A második világháború végén - németek ellenállása következtében - jelentős károk keletkeztek a Balaton mellett.

A felszabadulást követő években nemcsak helyreállítási és újjáépítési munkák kezdődtek, hanem kezdetét vette a szocialista üdültetés korszakának első szakasza, amely 1957-ig, az új BIB megalakulásáig tartott.

A legfontosabb változást az jelentette, hogy a Balatonhoz egyre többen jutottak el olyanok, akik eddig csak hallottak róla. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az üdülő- és fürdőélet demokratizálódott, hanem, hogy a hazai idegenforgalomnak és turizmusnak, valamint a Balaton természetes gyógyhellyé válásának is új korszaka kezdődött.

1957 után - 5 év alatt - a fejlődés ugrásszerű. Tényeit felsorolni is nehéz lenne, s ezért csak egy példát említek: 1958 és 1965 között építik ki a kempinghálózatot, amelyekben 24 ezer vendég volt elhelyezhető.

A? 1960-as években megnövekedett hazai idegenforgalom mellett egyre jelentősebbé vált a Balatonra érkező külföldi turisták száma, akik elsősorban Közép-Európából jöttek. Ezért a Balatonon fürdőzők száma több millióra emelkedett.

Az ugrásszerűen megnőtt vendégsereg sürgetően igényli a jelentősebb fejlesztést és korszerűsítést. Ezért látszik szükségesnek az általános fejlesztés mellett mind az északi, mind a déli parton egy olyan irányú intenzív fejlesztés, amely a jelenleg is adott, s a jövőben s jelentkező újabb igényeket is kielégítené.

A déli part településeinek fejlődése harmadik szakaszában két folyamat figyelhető meg. Egyrészt a parti sáv építkezéseinek növekedése mellett az őstelepülés hozzátapadása a korábban keletkezett, ma is fejlődő üdülő-, vagy nyaralótelephez, az őstelepüléstől eltérő utcahálczattal, településmorfológiával, megváltozott funkcióval. Ez utóbbi egyre inkább érinti az őstelepülést a Balaton partjához viszonyított távolsága arányában. Másrészt megfigyelhető az üdülő- és nyaralótelepek területhódítása a műút mellett s attól délre, a magasabban maradt fiatalabb turzás mellett.

Ennek a nagyarányú fejlődésnek, s a Balaton egyéb, most itt általam nem említett problematikájának a megoldására szükségesnek látszik a hajdani ún.

6;