Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
II. Urbanizáció, idegenforgalom
3. Az említettek életmódjától teljes mértékben eltér a kemping, a bungalow és a szállodákban, valamint a magánházaknál lévő vendégeké. Ök - viszonylag rövid idő alatt - jól szeretnék kihasználni a Balatonon töltött időt, s ezért idejük nagy részét a vízben és a vízparton töltik. Ugyanide sorolhatók a csak a hétvégén, ill. csak egy-egy napra érkezők is a fürdőzés szempontjából. Ugyancsak idesoroljuk az üdülők beutaltjait is. A nyári idénybe'n a leghosszabb időt - az állandó lakosságon kívül - a 2. pont alatt felsoroltak töltik a Balaton mellett. A többiek 1-2 hetet, ill. 1-2 napot. Az átmenő forgalom növeli ugyan a vendégéjszakák számát, de jelentős mértékben nem növeli a balatoni fürdőzők számát. A balatoni fürdőzés számszerű adatai időszakos változásokat mutatnak. Legnagyobb a fürdőzők száma jón. 15. és aug. 15. között. A nyári időszák (főszezon) állandóan visszatérő csúcsforgalma a hét végeken szinte telíti a Balatont. A szombat és vasárnapi forgalom a Balaton irányába, kora tavasztól, késő őszig a kedvező időjárás függvénye. Amíg a balatoni fürdőzés számszerű kiugrása jún. 15-től aug. 15-ig között van, addik a hét végi forgalom és fürdőzés szakaszai március és november között, növekvő, ill, csökkenő tendenciával ismétlődnek. Az elő- és utóidény vendégeinek ellátása különösebb problémát nem jelent. A főidényben érkezők számát jelentősen növelni már nem lehet az eddigi gyakorlat szerint, de tudomásul kell venni, hogy a Balatónra érkezőket fogadni, s ellátásukról gondoskodni kell. Mivel egyre többen érkeznek, ezért szükségesnek látszik a fürdőkultúra nagyobb arányú fejlesztése koncenráltabb, és irányítottabb módon. A Balaton közvetlen környezetének hatása a fürdőkultúra kialakulására és fejlődésére E fejezetben csak érintem, illetve felsorolom azokat a legfo'ntosabb faktorokat, amelyek a balatoni fürdőkultúra kialakulása és fejlődése szempontjából lényegesek. A Balaton, két nagy táj: a Dunántúli-középhegység és a Dunántúli-dombság között, törésvonalak mentén kialakult középtáj jellegű terület „... sajátos földrajzi jelenség, közvetlen környezetével együtt egyedülálló területdarab hazánk földjén”. (Földrajzi Értesítő XXLV. évf. 4. füzet 440. o.) A legfontosabb tájformáló tényező a tó, mert közvetlen partvidéke és a távolabbi területek földrajzi viszonyai egymástól eltérő vonásokat mutat.” (FÉ XXIV. évf. 4. f. 441. o.) A Balaton keletkezésével, életkorának meghatározásával kapcsolatos nézeteket, felfogásokat nem kívánom érinteni, mert a fürdőkultúra kialakulása szempontjából nem döntő fontosságúak. Szükségesnek tartom azonban rögzíteni, miszerint a tómedence kialakulása mind térben, mind időben változó, szakaszosan süllyedő DNY-ÉK-i és az erre nagyjából merőleges törésvonalak mentén megindult folyamat eredménye, amelyet az exogén erők jelentős mértékben módosítottak. A tófelszín juvenilis állapota arra utal, hogy a Balaton fiatal földtörténeti korok képződménye. Környezetének geomorfológiai viszonyai kedvezően hatottak a balatoni fürdőkultúra kialakulására. Az északi parton a déli lejtő kedvező feltételeket terem58
