Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
I. Agrártörténet
tették ki, Tolnában 3i,7%rot.2 A viszonylag alacsony népsűrűség miatt3 az országos átlaghoz képest elég felosztható föld akadt. A kiosztással kapcsolatban csak ott voltak nagy harcok, ahol a népsűrűség magasabb volt, és a község határa szűk'nek bizonyult a nagyszámú falusi szegénynek. Tolnában a legtipikusabb ilyen példa Ozora és környéke, ahol szinte késhegyre menő harc folyt a szomszédos községek között a földért. Éppen a nagybirtok és a népsűrűség miatt az országos 5,1 kát. h. juttatási átlaggal szemben Baranyában 6,7, Tolnában 6,6 Somogybán 5,6 kát. h volt az átlag. Zala az eltérő problémái miatt mélyen az átlag alatt maradt, a juttatás 3,0 kát. h volt.4 A Dél-Dunántúl három megyéjének nagybirtokai lehetőséget adtak a telepesek fogadására is. A másik lényeges sajátossága a vidéknek a nemzetiségi viszonyok alakulása, mely a birtokstruktúrával is összefüggött. Elsősorban Baranyában és Tolnában, részben Somogybán is a XVIII. századi német telepítések helyein életképes paraszti gazdaságok voltak, kiegye'nsúlyozott birtokviszonyokkal. A volksbundos vagyonok elkobzásának ténye, és a kitelepítés híre nagyfokú bizonytalanságot okozott a németajkú lakosság körében. Baranyában a népesség 34,5%-a, Tolnában 26,4u/o-a volt német anyanyelvű.5 Az ország más részeiből jött belső telepesek, de elsősorban a bukovinai székely menekültek, és a felvidékről áttett magyarok nagy számmal a kitelepítésre került német gazdaságokban kaptak új életlehetőséget. Óriási problémát okozott, hogy hosszú ideig, a kitelepítések megindulásáig a régi gazda és az új telepes együtt élt. Tolnában például a bukovinai székelyek telepítése 1945. április-májusában lezajlott, míg a németeket csak 1946, májusában kezdték kivinni.6 A telepes községekben a politikai harcok sokkal élesebbek voltak, mint más vidékeken, a békés termelőmunka viszonylag későn indult meg. A régi gazda minden módon megpróbálta akadályoztad az új tulajdonost. Tolnában az 1947-es földhivatali jelentések szerint még ekkor is igen sok helyen a területek újra és újra gazdát cseréltek, ez pedig nagyban akadályozta a földek művelését. A földosztás a Dél-Dunánjtúlota is a birtokstruktúrában és a társadalom szerkezetében hozott átfogó változást. Megszűnt a 'nagybirtok, és a kisparaszti földtulajdon lett a jellemző. A ,négy megyében összesen 1326392 kát. h cserélt gazdát. Somogybán az összes földterület 48,2%-át, Zalában 37,7%-át, Tolnában 3 5,8%-át, Baranyában 32,3%-át érintette a földreform/ Mind a négy megyében a gazdasággal rendelkezők legnagyobb százaléka 5-10 holdas birtokos lett. Ez pedig olyan kisüzem volt, ahol a termelés a család múnkaerején nyugodott. A kis- és középparaszti gazdaságok általánossá válásával a művelési terület nagyarányúan felaprózódott. A földosztás a társadalmi szerkezetben is jelentős változásokat hozott. Megszűnt a nagybirtokos osztály, amely a régi úri Magyarország bázisát jelentette. Csökkent a mezőgazdasági proletárok száma. A volt gazdasági cselédekből és mezőgazdasági munkásokból kialakult az újgazdák rétege. A törpebirtokosok kisbirtokosokká léptek elő. A négy megyében 112 115-én részesültek juttatásban. Somogybán a lakosság 10,9%-át, Zalában 8,6%-át, Baranyábata 6,5%-át érintette ez a változás.8 Ha a 112 115 juttatottat átlagban négy tagú családnak tekintem, akkor a földreform a Dél-Dunántúl négy megyéjében 448 460 embernek hozott jobb megélhetési körülményeket. Megállapíthatjuk, hogy a földosztás az adott történelmi pillanatban elérte a taeki szánt politikai és gazdasági célt. Hozzájárult a demokratikus egységfront 52
