Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
I. Agrártörténet
DEL-DUNANTÜL IPARTÖRTÉNETE KUTATÁSÁNAK PROBLÉMÁI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ÉLELMISZERIPARRA T. Mérey Klára Az előző előadásokkal ellentétben én ebben a korreferátumban nem vállalkozom másra, mint csupán néhány olyan kérdés megvilágítására, amelyekből további kérdőjelek sarjadnak, s amelyeknek megoldása sürgető feldatává lesz majd a történeti múltunk igaz feltárásán munkálkodó szakembereknek. Amikor egy történész, aki éveket töltött el mezőgazdaságtörténeti kutatással, azzal a problémával találja szembe magát, hogy a gazdaságtörténet egy másik ágában, az ipartörténet területén kell munkálkodnia - a látszattal ellentétben - órási nehézségeket kell leküzdenie. „A látszattal ellentétben” - mondottam -, mert hiszen a gazdaságtörténetnek ipartörténeti ága viszonylag fiatal, maga a tárgy, amelyet kutat alig 100-150 éve lépte túl a kézművesipar szűk kereteit. Igaz, azóta fejlődése oly rohamos és gyors, hogy jóformán az diktálja az egyre gyorsuló idő sodrását. A történeti előzmények és maga a folyamat bemutatása mégsem történhetik azzal az alapossággal és sokoldalúsággal, mint az agrártörténelem - emberiséggel közel egyidős - fejlődésének feltárása. S ha ezek után a „miért”-et kutatjuk, azonnal beleütközünk abba a problémába, amelynek eredendő oka a források hiánya, a következtetések levonásának sóik buktatója, a felállított elméleteket gyakran megcáfoló gyakorlati élet sokszínűsége, mondhatnék talán úgy is „több értelműsége”, és sorolhatnám még az „eredendő okok” millió változatát, amelynek egyike is elegendő ahhoz, hogy bizonytalanná tegye a történész ítéletét, megtorpanásra késztesse a tollát. Nem cso'da tehát, hogy ez az a tudományág, amely segítségül kellett hogy hívja a szociológiát, a mából és a holnapból visszatekintő közgazdaságtudományt, olykor még a tárgyakat őrző és használatukból levonható következtetésekkel dolgozó néprajztudományt és annak közeli rokonát, az iparművészet történetének tudományát is, továbbá az emberiség igazságérzetéből megszülető és azt szolgáló jogtudomány történetét, és sorolhatnám még vég nélkül mindazokat a tudományokat, amelyek az életnek egy-egy darabját kutatják és vizsgálják, s amelyből azután a történésznek kellene kialakítania a múlt sokszínű és valódi képét. Ennek nehézségét szeretném most a továbbiakban néhány konkrét példán bemutatni. Az ipartörténeti munkák zömének megvan a maga kialakult módszere, megvannak a forrásai, megvan a sémája. Az eddigi történeti, statisztikai és elemző közgazdasági munkálatok alapján kibontható már az a trendvonal, amellyel a világ és ezen belül hazánk iparának kialakulása, ill. fejlődése jellemezhető. - Az ipar gazdaságtörténete mellett óriási energiával, anyagfeltáró munkával és mély analízissel társadalomtudományi munkák is születtek, amelyek az ipar történetének emberi oldalról történő megközelítését tűzték ki célul, és általában sikerrel meg is valósították ezt. Mindkét oldalról egy úgynevezett „makrovilág” feltárására törekedtek, országos méretekben, sőt olykor még nagyobb régióban vizsgálták az iparra vonatkozó gazdaság- és társadalomtörténeti problémákat. Ugyanakkor születtek azonban olyan munkák is - olykor az előbbieknél nem kisebb jelentőségűek amelyek egy-egy üzem, vállalat vagy egy-egy iparág 2.
