Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
V. A szekcióvezetők zárómérlege
lehet, amelyek állandó jellegűek, mintegy éven át biztosítanak szilárd értékesítési lehetőségeket. Így érthető, ha 1945 előtt csak bizonyos területeken rajzolódtak ki az agrártermelés jellegzetes jegyei. Ezek elsősorban a szőlő- és a gyümölcstermelés viszonylagos felfutásában mutatkoztak meg. Másfelől a tej és a tejtermékek termelésében, vagyis az állattenyésztés fellendülésében figyelhető meg az üdülőkörzet serkentő hatása. Hangoztatva közben azt is: a specializálódó agrártermelés maga is hozzájárult ahhoz, hogy a Balaton fokozatosan üdülési körzetté válhatott. Az előadások nagyobb hányada, mint említettem is, a dél-dunántúli tájegység különböző problémáival folgalkozott. így Tolna megye mezőgazdaságát például két előadás is érintette. Az 1945-ös földosztást és következményeit boncolta az egyik, a földosztás gazdasági-társadalmi következményén kívül külön hangoztatva azt is, hogy a nagy horderejű intézkedés végrehajtásának milyen fontos szerepe volt a demokratizálási folyamat elindításában. A másik előadás Tolna megye mezőgazdaságának a termelőszövetkezetesítés utáni viszonyait tekintette át, számbavéve azokat a jelentős vívmányokat, melyeket - együttesen az országgal - Tolna megyében is elkönyvelhet magának a mezőgazdaság. Egyik kollégánk előadása Baranya megye élelmiszeriparának helyzetét vizsgálta az 1975-ös adatok alapján. Azt kutatta, hogy az élelmiszeripar a maga nyersanyagának megszerzésében mennyire támaszkodtt megyebeli körzetére, s mennyiben a távolabbi tájakéra, termékei mennyiben értékesültek az adott körzetben és mennyiben azon túl. Alapos közgazdasági elemzéseiből kiderült, hogy az án. állati termékeket feldolgozó iparág támaszkodik legszilárdabban az ellátó közigazgatási körzetére. Külön is szeretném kiemelni a Zselicség agrárproblémáival foglalkozó előadást. Megtudtuk, hogy a sajátos fekvésű és helyzetű vidék milyen nehézségeket örökölt a múltból, s ezek az örökségek milyen sajátos tanulságokat kínálnak a mai gondok megoldásához. Szólt az előadás azokról az elképzelésekről is, amelyek segítségével a vidéket záros határidőn belül a megye általános agrárszínvonalára lehetne felemelni. Megkülönböztetett figyelem kísérte a táj ipartörténeti kérdéseit taglaló előadást, amely egyfelől a Dél-Dunántúl megyéire vonatkozó eddigi kutaásokat tekintette át. Másrészt azokról a nehézségekről beszélt, amelyek az ipartörténeti kutatások útjába állanak. Megállapította, hogy a múltban az adottságaihoz mérten a táj iparának fejlettsége rendkívül elmaradott volt. Végül az egyik előadás igen fontos és újszerű módszertani kérdésekkel foglalkozott. Azokra a modern statisztikai és matematikai módszerekre hívta fel a kutatók figyelmét, melyek alkalmazása nélkül ma már a tájtörténeti kutatásokat sem igen lehet korszerű színvonalon művelni. A szekció látszólagos sokféleségéből valójában igen egységes konklúzió bontakozott ki. Az előadások egyöntetűen olyan új feladatokra ösztönöztek, melyeket már a közeljövőben meg kell oldani. Új témakörök kijelölésére, új forráscsoportok bevonására, új módszerek kipróbálására sarkallták és sarkallhatják mindazokat, akik tágabb vagy szőkébb tájainkon ezekkel a kérdésekkel akarnak - kívánnak foglalkozni. Szinte egységesen fogalmazódott meg az a kívánalom, hogy a jövőben más szaktudományok bevonásával kell alkalmazni a közgazdaság, szociológia és a néprajz tudományos módszereit, kutatási eredményeit ahhoz, hogy az agrártörténet-írás minden tekintetben megbízhatóbb eredményeket tudjon ezen a területen is elérni. Hangsúlyozottan utalnék arra is, hogy a jövőben 237
