Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
V. A szekcióvezetők zárómérlege
feltétlenül figyelembe kell vennünk a külföldi történetírás által elért eredményeket, elsősorban is a lengyel, francia, német, angol és a szovjet történettudomány vonatkozó eredményeire kell gondolnunk. Engedtessék meg hangot adni abbeli meggyőződésemnek is, hogy ez a tanácskozás nemcsak a történettudomány, ezen belül is az agrártörténetírás számára hozott új eredményeket, adhat igen hasznos támpontokat, de jelentős segítséget nyújthat a társadalmi tudat formálásában is. Abban a nemes munkában, amely tulajdonképpen a társadalomtudományok művelésének egyik fontos feladata lehet. Végül, de nem utolsó sorban nyomatékosan kell kiemelni azt is, hogy a múltkutatás eredményeiből sokkal többet kellene merítenie azoknak, akik az agrárrégiók mai és holnapi életét megtervezik, azoknak, akik a jövő agrár termelését befolyásolhatják, akik az agrártermelés különböző lehetőségeit vizsgálják. A konferencia egyik igen fontos, mondhatni: negatív előjelű tanulsága az volt, hogy a tanácskozásokból egyértelműen kiderült, olyan fontos kérdések várnak még tisztázásra, hogy mit is kell értenünk agrárrégió alatt, hogy - megismételjük - Magyarországon egyáltalán lehet-e agrárrégiókról beszélni: hogyan lehetne az oly gyakran használt, de kellőképpen máig sem tisztázott fogalomnak a helyét tudományos pontossággal kijelölni? Mikre kell figyelemmel lennünk, amikor egy-egy tájegység múltjának a kutatásához fogunk? Jogosnak mondható tehát az a kívánság, hogy a jövőben valahol - akár a jelenlegi tanácskozások sorában, akár azon kívül - olyan konferenciát kellene összehívni, amelynek középpontjában e kérdések megvitatása és alapos elemzése kerül. Az eredményekkel s a hiányok jelzésével együtt kell ezt a tanácskozást hasznosnak minősítenünk. Ezért is kell köszönetét mondani a rendező szerveknek, hiszen a tudomány művelőinek fórumot adtak gondolataik kicseréléséhez — egyaránt szolgálva a tudományt és a köz érdekeit. ROSTA SÁNDORNAK, a BIB főtitkárának, a II. szekció vezetőjének mérlege: Tisztelt Tudományos Tanácskozás! A Balatonnal mi magyarok mindig szeretünk büszkélkedni. Abban gondolom mindannyian egyetértünk, hogy a Balaton hazánk egyik legszebb természeti tája, de már kevesen érzik és vallják, hogy e páratlan természeti adottságnak, a megtartása milyen felelősséget ró ránk. Az előbbiek igazolására hadd idézzem Illyés Gyulát, aki a Balatont dicsérő írásában így fogalmaz: Akármely tájról jön az utazó a Balatonhoz, azt fogja érezni, hogy itt hazafelé tart. Ez a tó még igazi tájban fékszik. Többet mondok, ez a te még a természet része. Ezekben a szavakban benne van a tó iránti szeretet és a féltés. A Balaton természetességének az elvesztését, ezt a veszélyt kell úgy érzem közös erővel elhárítani, 238
