Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
IV. Néprajz, régészet
számíthatunk. Kevésbé ismertek a falusi templomok (Somogyvámos, Sze'nyér) ásatási leletei. A megye legkorábbi (XI. század közepe) kőfaragványai a zselicszentjakabi apátság feltárásából kerültek elő (Nagy E.: Jelentés a kaposszentjakabi ásatásokról, SMÉ 1973, 337.). Az itt közölt oszlopfejezet, oszloplábazat palmetta, akantuszlevél motívuma a keleti, bizánci ízlésvilágot tükrözi. A megye leggazdagabb (800 db) díszesen faragott kőemléke a XI. század végén (1091-ben) alapított somogyvári bencés apátságból származik (Bakay K., Jelentés a somogyvári apátság feltárásáról SMK 1-2., 341-348. és 191-207. Magyar K., A somogyvári apátság Péter titulusának forrásairól SLÉ 6/1975.) • • • Több palmettás, szalagfonatos és rozettás díszű kőfaragvány maradt meg az ún. első (XI. század végi) bazilikából. A somogyvári palmettamotívum nem követi a kaposszentjakabi formát. Megnyúlt, hosszú szalagdíszíből induló, szerteágazó pálmalevél formáját mutatja. Ez a típus a XI. század végére, illetőleg a XII. század elejére keltezhető (Pécs). A legkorábbi, a magyarországi anyagból a XI. század első feléből ismert élesen metszett formájú, háromágú palmettamotívum a honfolgaláskori fémművesség mintakincséből való (Tihany, Székesfehérvár, Esztergom és az Alföldön Nagyecsed-Sárvár). Ehhez a körhöz kapcsolódik a somogyi anyagból néhány zselicszentjakabi oszlop- és pillérfő pálmalevél motívuma, amely a tarsolylemezek kedvelt díszítőeleme. Az antik eredetű, ún. kompozit oszlopfők voluta, akaütuszlevél, kereszt és a lábazatok madárláb motívuma a XI. század közepéig beérő bizánci hatást tükrözik. Ezzel szemben a somogyvári hosszúkás, levélszerű pálma motívum - a szalag- és rozettadíszítéssel együtt - már a későbbi, franciás-lombard ízlésű pécsi műhely díszítőművészetéhez kötődik és korban is megegyezik vele (XI. század vége-XII. század vége). Ezek a somogyvári motívumok inkább a XII. században keletkezhettek. Erre utal az egyik somogyvári oszlopfőn felbukkanó szalagfonatba zárt, stilizáltabb pálmalevél típusa, amely azonban nemcsak Pécs, Andlau, Zellwiller (Elszáz), franciás, hanem Preszláv (Bulgária) bizánci hatást mutató kőemlékein is felfedezhető. A somogyi díszítőművészet legkiemelkedőbb emlékein, a somogyvári alakos domborműves és szobor ábrázolásos darabokon; a Krisztuson, a Gábrielen, a Tövishúzón, a Griffes és Sánsonos domborműveken a franoia hatás a döntő. A különböző szakirodalom már többször állást foglalt, hogy ezeket az alkotásokat a pécsi műhely XII. század végi franciás szellemben dolgozó szobrásza készíthette. Ezt erősítik az újabb leletek, így az ásatások során talált oszlopfő, valamint a vele egykorú (XIII. század eleje) kis barátfejes kőtöredék. A kolostor kerengőjéhez tartozó oszlopfő húsos levelei közül kibukkanó fej ábrázolása Dél-Franciaországból, illetőleg a francia hatást mutató Gyulafehérvárról ismert. Legutóbb egy somogyvári háznál sikerült megtalálnom az apátság dedikációjában (Szent Péter és Pál, valamint Szent Egyed) szereplő Péter kődomborművet. Ez a forma elsősorban a francia, Péter dedikációjú bencés egyházaknál szerepel. Vizsgálatuk azt mutatja, hogy a szobordísz alapmotívuma milyen közvetítő közegen jutott el Somogyvárra. Az is megfigyelhető, hogy a stílushatás gyökerei Somogyvár anyaapátságához, a Szent Péter és Pál, valamint Szent Egyed dedikációjú Saint-Gilles-hez (Dél-Franciaország) vezetnek. A Cluny bencés főapátság hatását közvetlenül tükröző Saint Gilles-i Péter ábrázolás további hatása a szomszédos Arles szobordíszein jelentkezik. Ezek a 205