Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

III. Művelődéstörténet

jedése jelzi, hogy erősödik, s a hagyományos női munkára is kiterjed a könynyebbé és gyorsabbá alakítás igénye. Ezen a téren a véleményalkotást megalapozza az a felmérés, amit 1973-ban az agrárfelsőoktatási intézmények oktatóiból alakult csoport végzett dr. Lengyel Zsuzsa irányításával. Akkor a megyébc'n a vizsgált mezőgazdasági háztartások 79%-a rendelkezett mosógéppel, és 29%-a centrifugával. A megkérdezetteknek mindössze 14%-a tartotta szükségtelennek ezeknek az eszközöknek a használatát. Pedig másfél évtizeddel korábban még a gépi hajtású szecskavágó, vagy a szivattyús kút is luxusnak számított a somogyi falvakban.

Az említett felmérés a kulturálódás eszközeire is kiterjedt. A vizsgált háztartásoknak mindössze 6%-a nem rendelkezett sem rádióval, sem televízióval, 3/4 részükbe'n viszont mindkettő megtalálható volt. A megkérdezettek 60%-ának már 1968 előtt volt televíziója, háztartási gépekkel viszont akkor csak 46%-uk rendelkezett. A szórakozási-művelődési hajlam tehát erősebbnek bizo'nyulit, mint a munka megkönnyítésének az igénye.

A művelődési igény szintjét mutatja, hogy a megkérdezettek több mint felének 10-50 kötetes, 1/5 részüknek ennél nagyobb könyvtára volt. Összehasonlító adatok ugyan nem állnak rendelkezésünkre, azt azonban tudjuk, hogy korábban kevés parasztcsalád gyarapította rendszeresen az olvasnivalót. 1972-ben viszont a megkérdezettek közül mindén ötödik vásárolt könyvet, s 10%-uk 1-2, másik 10%-uk 3-5 kötetet olvasott el egy fél év alatt. Ez komoly előrelépés, még akkor is, ha tudjuk, hogy a megkérdezettek 30%-ának otthonában egyetlen szépirodalmi, vagy szakkönyv sem volt található.

A korábbi vagyoni rétegződés utóhatásainak továbbéléséről és elhalásáról a párt és tanácsi szervek levéltári anyagaiban találhat adalékokat a kutató. Megtudhatók ezekből, hogy pl. a kevés földdel vagy föld nélkül belépettek úgy tekintették a földjáradékot, mint a munkaegységre jutó részesedés igazságtalan csökkentését. (A másik oldalon viszo'nt élt az a nézet, hogy a volt földnélkülieket a volt középparasztok földje tartja el.) A földjáradék kürüli viták az utóbbi években fokozatosan megszűntek. Ez elsősorban azért történt így, mert a növekvő részesedési alapnak egyre kisebb hányadát teszi ki a földjáradék összege. A „vegyes” foglalkozású családok számának gyarapodása is a korábbi vagyoni rétegződés tudati maradványait halványítja, mert az ide tartozók közvetlenül érzékelik, hogy a megélhetés alapja nem a föld, hanem a munka. A házasságok szintén koptatják a korábbi elkülönülés gondolkodásbeli maradványait. A párválasztást egyre kevésbé befolyásolja a szülők hajdani vagyoni helyzete. Ez egyik legjobb bizonyítéka a szemléletváltozásnak, hiszen a házasság korábban Somogybán a vagyon szerinti rétegződés legfontosabb fenntartója volt. (Az „egyke” is ezért dívott, főleg a módos parasztok körében.)

A háztáji gazdálkodás sokáig őrizte - s kismértékben még ma is őrzi - a korábbi vagyoni rétegződés utólagos hatását, mert a hajdani önálló gazdák könynyebben és eredményesebben tudták az állattartást folytatni. A generációváltás nyomán azonban a háztáji szarvasmarha-tartás gyorsan - a kívánatosnál gyorsabban - csökkent. A háztáji gazdaság más ágazatának viszont nincs számottevő differenciáltság-rögzítő hatása.

A korábbi rétegződésre épülő s a szövetkezeti parasztság tudatának fejlődését akadályozó nézetek tehát lassan feledésbe merültek. A korábbi elléntmon-183