Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

III. Művelődéstörténet

dások megoldást nyertek, újraéledésükhöz a szövetkezeti életforma nem nyújt lehetőséget.

A szövetkezeti parasztság gondolkodásmódjának vizsgálata nem merülhet ki a múlt feltárásában. A jelent, az új életforma talaján kialakult gondolkodásmód jellemzőit is szükséges kutatni. A társadalomtudomány így segítheti elő a tudatformálás közvetlen eszközeinek alkalmazását. Ehhez azonba'n reprezentatív mintán, jól átgondolt felméréseket kell végezni. Ahhoz hasonlókat, amilyent Somogy 18 termelőszövetkezetében 1971-ben a POTE marxizmus-oktatói végeztek dr. Benke József vezetésével, ök főleg azt vizsgálták, milyen mértékű a szövetkezeti parasztságban a termelőszövetkezeti gazdálkodáson alapuló életformához való ragaszkodás. Mutatkozik-e ebben differenciáltság, s ha igen, milye'n alapon. A válaszok bizonyítják, hogy a szövetkezeti parasztok zöme ragaszkodik a termelőszövetkezethez. A megkérdezettek 2/3-a azt válaszolta, hogy ha újból választhatna, továbbra is tsz-tag lenne.

A megkérdezetteknek mindössze 9%-a választotta volna az egyéni gazdálkodást, és 12%-a válaszolta azt, hogy nem mezőgazdasági munkahelyet keresne. (1/7 részük nem tudta eldönténi, hogyan határozna, ha újra választania kellene.) A felmérés igazolta, hogy az új életformához való ragaszkodásban a korábbi vagyoni rétegződés már alig érezteti hatását. A volt földnélkülieknek s a különböző mennyiségű földdel belépetteknek a közös gazdálkodást igenlő válaszai csak kis eltrérést mutatnak az átlagtól. Az egyéni gazdálkodáshoz húzóknál azonban még felismerhető a korábbi vagyoni helyzet hatása. (A volt agrárproletároknak 4,5%-a, a volt középparasztoknak 12%-a foglalt állást az egyéni gazdálkodás mellett.) A földhöz való ragaszkodás utóhatása kiolvasható a nem mezőgazdasági munkahelyet óhajtók megoszlásából is, mert a föld nélkül belépettek közül 2,5-szőr annyian kívánkoznak el, mint a volt középparasztok közül.

A felmérés azt is megmutatta, hogy a közös jövedelemből való részesedés nagysága egyenes arányban áll a termelőszövetkezeti gazdálkodáshoz ragaszkodók számával. Az 1973-ban végzett felmérés során is vizsgáltuk, mi köti a megkérdezetteket a termelőszövetkezethez. Kiderült, hogy a megkérdezetteknek nem sokkal töhb, mi'nt tizedrésze van csak más lehetőség híján a termelőszövetkezetben. A többséget tartós és nyomós indítékok kötik oda: elégedettek a munkakörükkel, a kereseti lehetőséggel, s közel vannak lakóhelyükhöz. (A válaszok szavahihetőségét alátámasztja, hogy egy másik kérdésre a megkérdezetteknek több, mint 2/3-a válaszolta azt, hogy anyagi helyzete az utóbbi 2-3 évben javult, s csak 6,3%-uk jelezte elégedetlenségét.)

Mindkét felmérés kiterjedt arra is, mekkora azok számma, akik nem akarnak véglegesen falun maradni. A válaszolók közel 1/3-a készül elmerini - körülbelül annyian, mint ahányan nem választanák ismét a közös gazdálkodást.

Az említett reprezentatív felmérések tehát igazolják, hogy a somogyi szövetkezeti parasztság gondolkodásmódjának formálódását ma már elsősorban jelenlegi körülményei határozzák meg. (S ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert tudott, hogy a parasztság körében a szokások, hagyományok nagyobb erővel érvényesülnek, mint a társadalom más csoportjainál.)

Napjainkban a szövetkezeti parasztság életkörülményeinek formálásábán egyre nagyobb szerepet játszik a mezőgazdasági munka jellegének megváltozása; a hagyományos paraszti munka háttérbe szorulása s a termelési folyammátok iparszerűvé válása. Ennek hatására gyorsuló ütemben megy végbe a tsz-ekben a